HTML

Gyermeknevelési elvek a gyakorlatban

Naplómban arról írok, hogyan alakulnak egy energiabomba kisfiú és szerető, a gyermeknevelést tudatosan művelő szülei hétköznapjai...

Friss topikok

Linkblog

Ismét elalszik egyedül!!!!!!!!!! :)

2010.08.18. 11:04 diridongo

Pici korától kezdve próbálkoztunk azzal, hogy magára hagyjuk, és egyedül aludjon el.

Nem is nagyon volt probléma ezzel, tehát készség szinten tudja a gyermek, csak éppen a gyakorlati megvalósítás ütközött néha akadályokba.

Most az apja valami egészen új stílust vezetett be lefektetésnél - egészen lelassul, minden porcikájával figyel Andrisra - odaadó, gondos, humoros, az ágya mellett ülő, szeretetteljes, türelmes - kicsit olvasnak együtt, és aztán apa, közös megegyezéssel, otthagyja a csemetét még egy könyvvel és égő olvasólámpával a feje fölött...

és a dolog, gyorsan gyorsan lekopogom, MŰKÖDIK!!!!!!!!!!!

Nem akarom elkiabálni, de talán leszünk olyan szerencsések, hogy a "Picik és kicsik" szerzőjének kategorizálása szerinti "2." csoportba fog tartozni gyermekünk - aki 3 éves kora körül egyre könnyebben megy majd ágyba...

Egyébként, úgy látszik, nem ájul be ördögfióka automatikusan mindig este 7-kor - tegnap is valami fél 9 tájban hagyta ott apja egyedül, ébren az ágyában. Viszont nem mászik ki már belőle...!!! Elvan egyedül!! :)

Szándékozom még beszerezni egy kis csipkefüggönyt is az ágya köré -  hogy még jobban el lehessen barikádózni a külvilágot az ágya körül ...

Az ágy egyébként mászókaként is valóban, remekül műxik!

 

Szólj hozzá!

gyerekszoba megvalósítás az alapoktól - 5 :)

2010.08.18. 10:35 diridongo

Ma megszűntettem a gyönyörű szép fa stílbútort Andris szobájában - alul zárható szekrényke, felül polcok.

A bútordarab  - átmeneti megoldásként - ruhásszekrénykeként funkcionált eddig, mivel sehogysem tudtam eldönteni, milyen szekrénykét is vegyünk Andrisnak, ami árban, minőségben és a többi - megfelelne.

Az új ágy elhelyezésével viszont annyira átalakult a szoba, és meglódult nekem is a fantáziám, hogy rájöttem, mindenképpen megszabadulok ettől a mégoly gyönyörű bútortól, hiszen nem gyerekbútor, és sötét is,  - én inkább világosabb, és játékosabb színeket szeretnék a gyerekszobába!!

Sebtében kiürítettem a pelenkázóasztal alsó két polcát - és a ruhákat beraktam ide, meg pár dobozba, ami az ágy alatt, és itt-ott elfér, - megintcsak átementileg, hiszne a pelenkázóasztalt reményeim szerint hamarosan megszüntetjük, és akkor tényleg vehetünk már egy igazi nagy szekrényt a gyermeknek!! :)

A barna szekrényke felkerült a padlásra - és így, felszabadult egy teljes egész nagy falfelület! Üdítő - ugyanakkor szorongató érzés... Most riadtan nézek szembe ezzel az óriási szabad felülettel --- mit is kellene ezzel most kezdeni? Nem maradhat szabadon, a kopár falak barátságtalanok...

Falvédőt, mesefigura képeket, családi fotókat, tükröt (??? üveg!! törékeny!! - ugyanakkor nagyobbítja a teret!!) , polcot, fogast, lámpát, órát, szekrénykét kellene rajta ügyesen elrendeznem, praktikusan és szépen... Vagy egy mászófalat?? amit már kinéztem az interneten?? - Andris egy mászógép, hosszú téli napokon lehet ,hogy nem ártana egy ilyen alkalmatosság a kezünk ügyében...

A kisvakond fotókat ma Andrissal közösen megrendeltük - most már csak a keretezést (keret és paszpartu színe, nagysága) és a képek elrendezését kell kitalálnom...

Már érzékelem, hogy a viszonylag kis méretű - 15x20 cm-es - fotók, nem fognak jól mutatni önmagukban a falon, még egy nagyobb keretben sem. Bizony, kis polcocskák, sőt, talán még egy szekrényke vagy kis komód is elkel majd, hogy barátságosabbá váljon az összhatás, - bármennyire is szeretnék minél kevesebb bútort használni, és minél nagyobb játszó helyet hagyni Andrisnak... Hiszen olyan boldogan elvan a kisvasútjával, keresztbe kasba vonatozza vele olykor nemcsak a saját kis szobácskáját, hanem még a mi hálószobánkat is - úgy érzem, minden felesleges bútor csak útjában lenne!

Meglátjuk... Lehet, még egy látványterv készítésébe is belefogok... - vagy mi lenne, ha papírból kivágnék polcot, komódot, vagy papírdobozokat használnék a "jelölés" céljára? - nekem nagoyn nehezen megy elképzelnem, hogy mi hol legyen a szobában!!

A falakra is papírból aggathatnám a képeket, a polcokat, lámpát, egyéb csecsebecsét...

Mielőtt tényleg megvásároljuk a bútordarabokat, és lyukakat fúrunk a falba... - nem árt alaposan mindent átgondolni!!!

 

Szólj hozzá!

gyerekszoba megvalósítás - az alapoktól 4)

2010.08.17. 16:12 diridongo

A gyerekszoba legyen praktikus!

A gyerek nem tud várni sokáig a pelenkázóasztalon! - bizony, mindennek kézreesőnek kell lennie, lehetőleg áttekinthetően és azonnal!

És hát ha ez így van, akkor a gyerekszoba berendezésénél tk. a legfontosabb szempont, hogy praktikus legyen / és ezt kell esztétikus álruhába bújtatni! :)

Az is igaz, hogy van, ami ugyan praktikus, de ronda - mint pl. túl sok fogas a falakon - akkor kell találni egy esztétikusabb, de még mindig praktikus megoldást.

Most éppen azon mesterkedem, hogy a majdani faliképek Andreas szemmagasságában legyenek a falon, és ez jópofán is nézzen ki...

Ezenkívül a praktikusság jegyében kitaláltam, hogy a pelenkázóasztal fölötti falak egyikén egy 3 kampós falifogast is elhelyezek, amire előkészíthetem a másnapi ruházatát - nadrág, ing, esetleg pulóver is. Akkor nem kell reggel apának kapkodnia! és ezzel fontos perceket lehet nyerni a készülődésnél!! :)

 

Szólj hozzá!

Első barátnő! :)

2010.08.17. 09:14 diridongo

A bölcsiben hihetetlenül összebarátkozott Andris egy kislánnyal. A bölcsisnéni szerint egész nap együtt játszanak, beszélgetnek, és segítenek egymásnak!

Nahát!!!!!!!!!!!!!!!!!  :):):)

Pedig még csak október végén lesz 3 éves Andreas...

Nagoyn boldog vagyok ismét.

 

Szólj hozzá!

kisvasút

2010.08.17. 09:11 diridongo

Hoztam neki egy kisvasút pályát kisvasutakkal az IKEA-ból.

Nem lehet lelőni, úgy eljátszik vele egyedül, hogy az fantasztikus. Hangosan nevetgél, és kommentálja a pályaépítést, a kisvonat ugyebár bemegy az alagútba, és aztán kijön, hihihi, és aztán a pályaépítés átér a mi hálószobánkba, és aztán visszafordul onnan, olykor bekanyarodik a ruhásszekrény alá, majd onnan ismét előbújik :)

Annyira boldog vagyok, hogy látom, mennyire elmerül a saját tevékenységében, mennyire megszűnik a külvilág, és milyen édesen próbálkozik a különböző megoldásokkal! Hiszen  már intellektuális kihívást is jelent számára ez a játék! Arra még nem képes, hogy zárt pályát alkosson - és én, mint szülő, nem is nagyon segítek neki ebben, csak ha nagyon kéri.

Számára most a legnagyobb élvezet, hogy amerre megy a kisvasút, arra építi a pályát fürgén a kisvasút előtt :) :) - felszedegetve a mögötte leghátul már feleslegessé vált síneket!! :) - aztán ugyanez vissza... :)

A Summerhillben olvastam, hogy nem szabad egy gyereknek megmutatni, hogy hogyan működik egy játék, mert ezzel elvesszük az örömét! Milyen igaz, meg is fogadtam a tanácsot!

 

Szólj hozzá!

Mr.Duracell lemerült végre :) - esti altatás többé nem probléma?

2010.08.17. 09:03 diridongo

2 hétnek kellett eltelnie, hogy a napközbeni alvás elhagyásának következményeit a ismét tapasztalni lehessen Andrisnál.

Tegnap szegényem már a vacsorát sem tudta megvárni.

Láttam rajta, hogy nagyon vonatozás közben igen laposakat pislog, ezért gyorsan kivittem a konyhába, hogy együnk. De még csak félig voltam kész a  kajával - kb. 5 perc telhetett el  - és ő a cumijait markolászva teljesen bealudt az asztalnál.

Felkaptam, hogy beviszem a szobájába aludni. Utolsó "segélykiáltása" félálomban : enni!!

De a következő pillanatban már aludt, olyan mélyen, hogy teljesen kizárt volt, hogy még képes lenne enni.

Az ágyába tettem, reggelig meg sem moccant, úgy aludt!

Mától tehát kicsit korábbra tesszük a vacsorát, és úgy látom, több probléma nem lesz az altatással!!! :)

Szólj hozzá!

Andris önállósodik az elalvásnál!! :)

2010.08.16. 13:26 diridongo

Apja valami elképesztő nyugalommal és szeretettel teszi újabban a kisfiát az ágyba.

Beszélgettünk róla előtte, hogy bizony, a lefektetés totális jelenlétet kíván, másképp ez a dolog nem megy!

Úgy látom, a gondolatcsere nem múlt el nyomtalanul - apja érzékelhetően sokkal intenzívebben, teljes fizikai és lelki valójában ott van bizony újabban Andris ágyánál, ha ő a soros a lefektetésnél... És Andrist ez olyannyira elbűvöli, hogy az apja képes ott is hagyni őt,  egyedül egy könyvvel a kezében!!!

hát ez hihetetlen!!

15 perc múlva már csak az olvasólámpáját kell leoltatnunk  - kis huncutbogár hangosan szuszogva alszik...

Magam is csak ámulok, bámulok! Sajnos ez nálam nem működik ilyen jól! Ha én megpróbálok kijönni a szobájából, amíg ébren van még őkelme, azonnal ő is kimászik, és jön utánam! Nem tudtam még rájönni, hogy mit csinálok rosszul... :)

Apja hihetetlen büszke is a teljesítményére, - és hát végülis, ilyenkor én is kapok egy jutalom félórácskát, amit magamra fordíthatok... :)

Szólj hozzá!

hiszti / and Where the Wild Things Are...

2010.08.13. 16:19 diridongo

A kisfiam úgy dühbe gurult ma, hogy viszonylag váratlanul tiszta erőből a kezében levő kanál nyelének a sarkával úgy a fejemre ütött, hogy a vérem is kicsordult...

Az ütés elképesztően erős volt - bizony, elsírtam magam a fájdalomtól, apa pedig azonnal letette a videokamerát, és felkapta a gyereket, hangosan rákiabálva, hogy hei, ezt nem szabad! - és bevitte a gyerekszobába...

Én pár perc múlva magamhoz tértem a fájdalomból és csodálkozásból, és utánuk mentem...

Szerencsére apa is teljesen higgadt maradt, és próbálta lecsendesíteni és lefogni az ölében üvöltő és rúgkapáló Andrist.

Utólag is rettentő büszke vagyok magunkra, hogy sikerült megőriznünk érzelmi egyensúlyunkat, egyikünk sem kiabált vagy csapott Andrisnak még a fenekére sem, teljesen kontroll alatt tartottuk a kissé elszabadult helyzetet, egyikünk sem borult ki, vagy büntette meg Andrist, aki szemmel láthatólag szinte a beszámíthatatlanságig bepörgött.

Az apja csak annyit mondott neki - igen felemelt hangon -, hogy nem szabad megütni a mamát!

Én meg próbáltam elmagyarázni neki, hogy nagyon fáj, amit csinált. De nem nagoyn hiszem, hogy eljutott a tudatáig, bár tény, hogy meg volt kicsit lepődve attól, hogy sírtam.

Csak ült az apja ölében és ordított, mint egy fába szorult féreg hogy ő benn akarja megenni a joghurtját a nagyszobában a kanapén.

Tk. ezen "vesztünk össze". Nem engedtem neki, hiszen a joghurtos tál csurig volt töltve - már az ő kívánságának engedve - és én láttam, hogy már azt sem tudja, hoyg miért sír, és mit is akar valójában, csak belepörgette magát egy helyzetbe, és nem tud leállni.

Amikor apja ölében nem tudott megnyugodni, én vettem ölbe, bevert fejjel, mégis nyugodtan, nem haragosan, telve szeretettel és megértéssel, és boldogan, hogy ő sem harcol már velem, egy ütés elég volt.

Ringattam, nyugtatóan veregettem kicsit a hátát, és mondogattam neki - nincs semmi baj, kimegyünk kicsit a kertbe. Ő továbbra is csak hajtogatta, hogy benn akar enni - igaz, már kevésbé meggyőzően.

A kertben az ölemben ült, nem kapálózott már, és lassan megtörtént a belső lelki fordulat.

már nem velem harcolt, hanem saját magával vívta óriási lelki csatáját. Már megértette, hogy nem mehet be a nappaliba joghurtot enni, és hogy hiába volt dühös rám, ezzel nem jutott közelebb a céljához.

És bár úgy van, hogy szeretett volna "megölni" abban a pillanatban, amikor lesújtott a kanállal a fejemre - szerencsére nem haltam meg, viszont sajnos továbbra is akadályt gördítek kívánságának teljesítése elé...

Azt is megértette, hogy én, aki ilyen óriási gonoszságot követtem el vele szemben, ugyanaz a szeretetteljes anyja vagyok, aki most az ölében ringatgatja, és vigasztalja ezért az óriási veszteségért, hogy neki mégsem szabad mindent.

Tk. minden egyes ilyen hisztivel közelebb kerül a valósághoz és önmagához - feltéve, hogy mi, a szülei, a valóság talaján tudunk maradni és szeretettel közvetítjük felé a számára még oly fájdalmas valóságot...

Lépésenként megszabadul így attól az illúziótól, hogy ő mindenható. Legalábbis remélem :)

Mivel a kertben is csak tovább követelőzött, és nem tudott megnyugodni, elővettem a "Fast-food language"-t - azaz visszamondtam neki szóról szóra a "rendelést" -így tükröztem a mondanivalóját, a megfelelő testbeszéddel is kiegészítve : "oda, oda be akarsz menni! Oda!" - még az asztalra is rácsaptam dühösen és erősen! ha nem is pontosan azzal az elánnal, ahogy ő ütött a fejemre, azért elég erősen ahhoz, hogy demonstráljam, milyen erős ez a vágy...

Ezt párszor megismételtük, s így, - kb. 4-5 perc múlva - kezdett lenyugodni. Az ,hogy megértik az embert, mindig megnyugtató. Ennyi idő kellett neki ahhoz, hogy eljusson a tudatáig, hogy értem a kívánságát.

Mikor már kicsit megnyugodott, konfrontálódni is mertem vele ismét - óvatosan elmondtam ismét azt is, hogy hiába akarja, sajnos oda nem mehet be.

Persze, hogy ettől nagyon elkeseredett megint.

Tényleges, valódi mély lelki fájdalom az, amit ilyenkor átél egy kisgyermek. Valamit szeretne, és azt nem lehet. Gondoljunk csak bele, mi hogy érzünk iyle helyzetben. Valamit nagyon, de nagoyn szeretnénk - és mégsem lehet.

A hatalmas  belső lelki csata annyira megviselte, hogy miután elcsendesedett, 1 perc múlva már végsőkig kimerülten és mélyen aludt a karjaimban. Arra sem ébredt föl, hogy fölvittük a szobájába, és befektettük az ágyába.

 

A videóról újrajátszva az indulatkitörése előzményeit, már látom, hogy igazából mi is mehetett végbe kismanóban.

Először csak rettentő nagy önbizalommal elindult a joghurtostálkával a nappali felé, és én feltartóztattam. Erre ő szirénázni kezdett, és csak hajtogatta, hogy ő be akar menni. Én meg szépen és szelíden magyaráztam neki, hogy nem lehet, mert nézze cscak meg, minden oldalon csorog a joghurt ki a tálkából. - és most egy életre megtanultam, hogy észérvekkel vitázni egy 2 és fél évessel, egyenlő az "öngyilkossággal", azaz mintha csak hergeltem volna!!

Erre stratégiát váltott, és igen elszántan szembeszegült velem, és azt mondta: anya, menj innen. Menj innen! Menj innen! - Már nem csak tehetetlenül sírt, hogy ő mit szeretne, hanem kiadta a parancsot, mit kellene nekem tennem! - ha egy krimiben látjuk ezt a helyzetet egy felfegyverkezett rablóval, akkor az valószínűleg azt is hozzáteszi, hogy menj innen, vagy szitává lövöm a fejedet! És ha az illető nem engedelmeskedik...

A videot apával közösen kielemeztük, saját hibáinkat is fülön csíptük.

Egy biztos - hasonló jelenetnek nem szabad megismétlődnie, mindent el kell követnünk, hogy békés megoldást találjunk! és egyikünk se sérüljön, sem lelkileg, sem fizikailag egy lehetséges konfliktushelyzetben!

Megállapítottuk ugyanakkor, hogy helyes volt részünkről határt szabni, akármilyen nagy ellenállásba ütköztünk, és helyes volt nem beleegyezni abba, hogy a joghurttal a kanapéra telepedjen a nappaliban.

Leszögeztük, hogy legközelebb konfliktushelyzetben a "támadásra alkalmas eszközt" azonnal el kell venni tőle, és rövidebbre kell zárni az egész folyamatot. Nem  szabad odaállni őt győzködni, hogy mit miért nem lehet, mert teljesen felesleges, észérvekkel egy ilyen elkeseredett vággyal szemben nem lehet harcolni - csak eszkalálódik a helyzet!!! És ha Andris belesodródik egy mély érzlemi örvénybe, ahonnan már nem tud kijönni egyhamar, az egyelőre még nem az ő hibája, nem ő tehet róla - ő még nem tud felelősséget vállalni az érzelmeiért!

Sokkal inkább a mi felelősségünk és a mi hibánk, ha nem tudunk békés kiutat találni a konfliktushelyzetből!

És ha hibázunk, annak elég fájdalmas következményei lehetnek!

Jobb lenne ezeket elkerülni! Például úgy, hogy azonnal alkalmazzuk a "visszatükrözést" - vagy megpróbálunk még időben helyszínt és témát váltani!

 

Lassítva nézem újra és újra a videot és értem meg a szocializálás elképesztő fontosságát.

A szocializálás azt jelenti, hogy egy akarnok vademberből egy együttműködő kisgyermeket, felnőttet fabrikálunk, aki képes mások szempontjait is figyelembe venni, fékezhetetlen indulatait mégis megtanulni kordában tartani...

Ha a gyerekem ezt a mozdulatot 16 évvel később követi el - mert mondjuk nem tanulta meg, ohgy hogyan uralkodhat saját magán -, talán nem élem túl az ütését. Mire teljesen kifejlődik a fizikai ereje, őszintén remélem, hogy már kordában tudja tartani az indulatait, - ehhez elsősorban az kell, hogy mi szülők se rémüljünk meg vagy pörögjünk be az ő elképesztően erős, viharos, forrongó érzelmeitől, hanem megőrizve a hidegvérünket, képesek legyünk lecsendesíteni őt. Csak az a szülő képes helyes mintát adni a gyermekének az érzelmek viharos terepén, aki maga is képes a saját érzelmi kontrollját megőrizni!

Talán nincs is ennél fontosabb küldetése egy szülőnek.

Teljesen a témához passzol az az új gyermekkönyv, amit most kölcsönöztem ki a könyvtárból Andrisnak :Where The Wild Things Are.

Csodálatos, ahogy egy kisfiú leszáll a saját lelke mélyére, - a szobájából egy varázslatos, képzeletbeli utazást tesz a Vadak Földjére - és ott képes megszelidíteni a démonait. Nem véletlen, hogy világsiker. Egy csodálatos klasszikus, amelyet már 19 millió példányban adtak el különböző nyelvekre lefordítva a világon. Hogy éppen magyarra miért nem fordították még eddig le, az egy rejtély. Épp most olvastam a hírekben, hogy hamarosan film is készül belőle!

 

Hát most erről van szó, ezt kell megtanulnia Andrisnak is.

Leszállnia a lelke mélyére, és megszelidítenie saját indulatait.

Egyelőre még a mi segítségünkkel, de pár év múlva már talán egyedül is képes lesz rá...


Szólj hozzá!

gyermekszoba megvalósítás - az alapoktól 3 :)

2010.08.12. 09:56 diridongo

Igazából most hagyom, hogy érlelődjön bennem sokminden...

Ugye, a téma már megvan - KISVAKOND!!! - De egy gondos anyuka azért azt is végig gondolja, hogy EGÉSZEN BIZTOS, HOGY a Kisvakondot akarja csemetéje MEGHATÁROZÓ BARÁTJÁNAK látni hosszú hosszú éveken keresztül a falon????
 

Tehát túl azon, hogy édes, jópofa, drága ez a Kisvakond - mégis, kritikus szemmel nézve: milyen üzenetet közvetít a gyerekek - az én gyerekem - felé?!

Ha jól figyelem a saját gyerekkoromból - és ez sem mellékes!!! - jól ismert kis figurát, nem mást csinál, mint felismeri, hogy az élet bizony sokszor nem könnyű, barátaink és sokszor mi magunk is kerülhetünk nehéz helyzetekbe..., DE: leleménnyel, humorral, segítséggel megbirkózhatunk a kihívásokkal!!!

Tehát van egy kis nyertesünk???, aki jó arcot vág, bármi is történik vele a világon, túljár a kellemetlenkedők eszén, és kedvességgel, bátorsággal, nevetve túljut a bajokon!??  - sőt, nem mellékesen, bizony, még sírni is tud, azaz képes kimutatni a negatív érzelmeit is - félelmeit, bánatát, kétségbeesését, vágyódását, tanácstalanságát, - és persze szeretetét, önfeláldozását is a szeretteiért.

Úgy nézem, az elemzés sem talál kivetnivalót ebben a kis drágaságban - sőt, teljes meggyőződésemmel belátom - példaképnek is remek, jöhet!!! :)

Hogy hova és milyen formában - talán ez már csak részletkérdés...

Falra, nagy mesefestés legyen???  Esetleg néhány, az internetről leszedett fotó, bekeretezve? Vagy apróbb berendezési tárgyak - falvédő, ágynemű, lámpa? Esetleg kis plüssbaba?

Ha a faliképek megoldást választom, akár még cserélhetem is majd a képeket - azaz amolyen "kiállításokat" is rendezhetek a gyerekemnek...

Hiszen azért nem csak a Kisvakond létezik a gyermek világirodalomban! :) más rendkívül pozitív hősök is akadnak! :)


Szólj hozzá!

A gyerekszoba megvalósítása az alapoktól 2 :)

2010.08.12. 09:34 diridongo

Vigyázni kell egyébként az internetes információkkal.

Néha nagy hülyeségek olvashatók...

 

Egy szakértő (? - a nevét nem sikerült kiderítenem!) - ezt írja az egyik internetes oldalon:

 

A gyerekszoba mérete

Rosszul bevált gyakorlat szerint, amikor egy család új lakásba költözik, a legkisebb szobát jelölik ki gyerekszobának,  miközben ellentétben a felnőttek hálószobájával, ahová csak aludni járnak és csak egy bizonyos napszakban használják, a gyerekszoba egy egész napos élettér: háló, nappali, dolgozószoba egyszerre. Minél kisebb a gyermek, annál több mozgástérre van szüksége, ezesetben ugyanakkor elkerülhetjük, hogy a játéktér a konyhába, a nappaliba érjen.

 

Egyrészt, honnan veszi ezt a marhaságot?

Sok esetben a szülők maguk választják a legkisebb szobát a saját hálószobájukul.

Másodszor: Minél kisebb a gyermek, annál több mozgástérre van szüksége??? És elkerülhetjük, hogy a játéktér a konyhába, nappaliba érjen???

Ezen a ponton én bizony fellázadtam! Mert én egyáltalán nem gondolom, hogy a gyerekszoba azért van, hogy oda beküldjük a gyereket, és lehetőleg egész nap ne is lássuk, mert ott magában jól elvan. Egy gyerek nagyon sokáig egyáltalán nincs jól el egyedül, vagy a barátaival.

Jó esetben a gyerek a szülők körül lebzsel, velük egy légtérben, lehetőleg úgy, hogy ne nagyon zavarja őket. Főleg, amíg kicsi, és felnőtt társaság nélkül még nem nagoyn tud egyedül vagy társasan játszani. Az "enyém, enyém!" korszak is felnőtt felügyeletet igényel, különben nagy sírás-rívás lesz a vége.

Az én gyerekem az egész lakásban otthon érezheti magát, sehonnan nincs kitiltva, inkább minden egyes helyiségben van olyan lehetőség, amivel őt is el lehet foglalni.

A konyhában tehát van kis turmixgépe, de ha ahhoz van kedve, vizet vagy szárazbabot is öntögethet egyik pohárból a másikba, amíg én a magam turmixával foglalkozom. Így szem előtt van, közösen dolgozunk, és egy csomó rendkívül fontos dolgot les el, tanul meg. Megtanulja pl, hogy az ételkészítés közös tevékenység, - főleg, ha anya és apa közösen mesterkednek valami finomság elkészítésében! - és játék közben ellesi a különböző konyhai műveleteket. Így nem lesz egy kétbalkezes analfabéta, hanem már egészen kicsi korától kezdve felcsipegeti a tudásmorzsákat. Apával imád pl. kenyeret sütni! Ha pedig rántotta készül, annak a keverésébe is besegíthet szoros szülői felügyelet mellett!!

A konyha egyébként kiváló terep lehet kézimunkás-barkácsolós tevékenységekhez is - nem kell annyira vigyázni a parkettára, falakra, a ruha elé pedig lehet tenni egy kis köpenykét... Ha elfér benne egy étkezőasztal, akkor aköré nagyszerűen leülhet gyermek és felnőtt közösen - lehet nyugodtan a földre szemetelni, a műanyag terítőn ragasztózni, gyurmázni...

A nappaliban van a tévé, és bizony, ne is legyen máshol a lakásban! Egészen tinédzserkorig a szülő kell, hogy a tévénézésnek korlátokat szabjon - nemcsak időben, de a tartamat tekintve is. Jó esetben tehát a gyerekek tévézni is a mi nappalinkban fognak - egy kényelmes kanapéra kuporodva? - esetleg saját kis gyerekszékükből? - ezalatt anya ki tud vasalni és fél szemmel kommentálni is tudja Kisvakond csodálatos utazásait... :)

Nem igaz, hogy minél kisebb a gyermek, annál nagyobb mozgástérre van szüksége a gyerekszobában. Minél kisebb a gyermek, annál több felnőtt jelenlétre van szüksége! - ez az ő legfontosabb pszichés igénye, és ezt jó, ha elfogadjuk és tiszteletben tartjuk, és nem akarjuk őt mindenáron lerázni magunkról, mert ezzel súlyos érzelmi sérüléseket okozhatunk benne.

De mivel egy felnőtt nem tudja a gyerekét egész nap a gyerekszobában szórakoztatni - ez nem is volna helyes - a legbölcsebb, amit tehet, hogy bevonja a gyereket az otthoni feladatokba, már egészen picurka korától fogva...  Eleinte csak nézelődni fog a kis csecsemő, aztán majd ő is követeli ,hogy részt vehessen a háztartási munkákban!

Andris jól ismeri a porszívót, a mosógépet, és teregetni is nagy lendülettel szokott besegíteni :)

Aztán ahogy növekszik a gyerek, úgy önállósodik, és távolodik érzelmileg és térben is a szüleitől...

Tehát minél nagyobb a gyermek, annál nagyobb mozgástérre és szabadságra van szüksége - akkor már valóban a saját szobájában, vagy házon kívüli szabadidős tevékenységek terén.

Magyarul - amikor már megérett arra, hogy akár egyedül is el tudna lenni a saját kis szobácskájában, már arra is megérett, hogy házon kívüli programokban részt vegyen.

Én tanárként látom, hogy már az első osztályos gyerekek is örömmel vesznek részt tánc és sportoktatáson, kézműves foglalkozásokon, gyermekszínházban.

Nem utolsósorban a gyerekszoba kialakításakor a szülők szempontjait sem kellene figyelmen kívül hagyni, azaz, jó, ha a gyerekszobában a szülő is elfér, különösen, ha már az iskoláskorú gyerekek leckeírásáról van szó.

Valamint igen fontos szempont, - ha nem éppen a legfontosabb - hogy a gyerekszoba a lakás lehető legcsendesebb szobája legyen, hiszen csak így lehetséges, hogy este, lefektetés után, a szülők tudnak még beszélgetni, tévézni, kicsit hangoskodni anélkül, hogy felébresztenék vele a gyereket.


 

 

 

Szólj hozzá!

gyermekszoba megvalósítás - az alapoktól! 1

2010.08.11. 15:53 diridongo

Megvan a téma!!! hurrá!! ÉLJEN A KISVAKOND!!

Örülök, hogy nem döntöttem el én, korábban, hogy milyen téma uralja a gyerekszobát. Most már Andrisnak is vannak kedvencei, és nekem csupán az a dolgom ,hogy ezeket a kedvenceket megjelenítsem a környezetében is.

Tk. megkönnyebbültem -mostantól kezdve rém egyszerű lesz a lakberendezés! Jöhet minden, ami kisvakond!! - Lehetőleg utazással kombinálva, mert akkor a repülő, az autó és a hajó is helyet kaphat a fantázia birodalmában...

Ezenkívül az ágyacskához egy alvó kisvakondot szeretnék találni... :)

Hogy az anyósomtól kapott tündéri autós falvédőnek hol találok helyet, még nem tudom...

Amíg kisvakond ki nem túrja onnan, maradhat, ahol van, az ágy fölött... -

 

 

Szólj hozzá!

gyermekszoba tervezés - az alapoktól! :)

2010.08.11. 14:44 diridongo

Milyen legyen a gyerekszoba?

Először is: olvass sokat a témában. Én sem fogom megmondani a tutit, de talán néhány jó szempontot tőlem is lophatsz. Magadnak kell készítened egy listát, és ahhoz ragaszkodni a megvalósításban!

Ami egyetlen listáról sem hiányozhat:

a jó gyerekszoba mindenekelőtt:

biztonságos, funkcionális, könnyen tisztítható és könnyű benne rendet tartani, barátságos, a gyermek változó igényeihez könnyen átalakítható, esztétikus.

 

1. BIZTONSÁGOS (áram, fűtőtest, ablakzárak, lépcsőrácsok, éles sarkok, stb. stb. stb.)

2. FUNKCIONÁLIS - JÁTSZANI és/vagy ALUDNI KÉNYELMESEN LEHET BENNE

 - az ágya és a játszóhelye is legyen olyan, hogy szeressen benne lenni,

az ágya legyen aludni hívogató, a játszóhelye pedig játszani hívogató!!

Hogyan lehet ezt elérni???

Nálunk ez kardinális kérdés, mert az én gyerekem egy olyan energiabomba, hogy bár még nincs három éves, de már nem alszik nap közben, és még így is, fürdés és lefektetés után kikel az ágyából, és gyakran még este kilenckor is a lakásban kergetjük körbe, hogy le tudjuk teperni az ágyacskájába!!

A Picik és kicsik c. kedvenc könyvemben olvastam, hogy legyen az ágy mellett egy gyerekbiztos lámpa, egy kis polc a kedvenc játékaival, amit elalvás előtt, vagy felébredés után el tud érni, és nem kell minket érte abajgatnia. Ha lehet, válassza ki ő az ágyneműjét, a lámpáját, annál jobban fogja szeretni! - mi már megtettük ezeket a lépéseket, sajnos még mindig nem ugrik fejest az ágyába a kis ördögfióka!! Ezért most elhatároztam, hogy az esti meséhez beszerzek egy diavetítőt, már a helyét is kigondoltam... Remélem, be fog válni!! Be kell csalogatnom és meg kell tudnom tartani őkelmét az ágyában!!

Játszóhelye: legyen világos, kedvenc játékaival hívogató, azaz a játékai legyenek elérhetőek, könnyen megtalálhatóak és egyszerűen tárolhatóak.

Játszó és alvóhelye is legyen BARÁTSÁGOS, SZERETETTELJES, POZITÍV ÉRZELMEKET SUGÁRZÓ...

Talán a kedvenc mesefigurák lehetnek az első kis barátai, akik mosolyogva várják a polcokon, vagy dekorációként a falakon...

Hadd válasszon ő! (nálunk pl. a Kisvakond, Miffy, és Molly a kedvencek. )

Talán a kedvenc tevékenységei és érdeklődési köre az, amit ha vizuálisan megjelenítünk, teret ad a fantáziájának! (nálunk az utazás az egyik legkedveltebb téma - szinte minden szinten!! hajó, komp, repülő, autó, autóbusz, vonat, villamos, mind jöhetnek!!)

Azt hiszem, a kettőt könnyűszerrel lehet kombinálni. Hiszen Molly imár a repülőgépén ülni, a kisvakond hajókázni, és Miffy is utazik éppen eleget!!

Ugybár mondanom sem kell, hogy bármelyik mesefigura kombinálható a gyermek kedvenc tevékenységeivel... - és akkor ez a téma megfelelő színekkel kombinálva meghatározhatja a szoba hangulatát, kinézetét.

4. Gondoljunk a jövőre is - azaz, hogy a gyerek növekedésével át kell majd alakítanunk a szobát! elsősorban a gyermek új méreteihez és érdeklődéséhez kell igazítanunk azt!

Az ágy, az asztal, a szék, a ruhásszekrény mind kinövődnek - a mesefigurák idővel elveszítik inspiráló erejüket...

Nézzük csak, hogy lehet olyan bútorokra szert tenni, amik a gyermekkel együtt növekszenek?

Nálunk a rácsos kiságyat szinte rögtön egy óriási nagy, csővázas IKEA emeletes ágy követte. A felső szintet egyelőre nem szereltük be, hogy ne is legyen vitatéma, hogy onnan kelljen leimádkoznunk őt. Az alsó szintet kapta meg ágyul, elülső felén magas biztonsági ráccsal védve, hogy ki ne essen belőle (a rácsot kölcsönvettük a felső szintről).

Az ágyon nappal remekül lehet mászókázni, mert a felső szint elülső rácsát és a felmászólétrát meghagytuk.

A gyerek egyelőre elvész a hatalmas ágyban, de legalább szereti, és már nem menekül a mi ágyunkba elalváskor. És mivel ilyen hatalmas, egy jó darabig nem is kell lecserélnünk.

Ha majd egy kicsit nagyobbacska lesz, 6-7 éves, akár a felső szinten is aludhat - és akkor az alsó szintet kis kuckónak is ki lehet képezni...

(Az ezt megelőző, "rácsos ágy utálat" korszakban csak és kizárólag a mi ágyunkban volt hajlandó elszenderülni a kis ördögfióka. Szerencsére éjjelre azért át lehetett telepíteni a saját ágyába - de ahogy felébredt, azonnal kimászott onnan :)

 A bútorok elrendezése külön művészet!

Én végül elégedett vagyok azzal, hogy most kialakítottunk egy külön alvó és egy külön játszósarkot. Az alvó sarok a sötétebb sarokban, a játszóhely pedig közvetlenül az ablaknál kapott helyet.

5. és hát legyen persze  ESZTÉTIKUS - azaz egy világot jelenítsen meg - színekben és témában egyaránt. 

(Találhatunk olyan gyermektextilt - függönyt, ágyneműt, szőnyeget - is, ami teljesen nonfiguratív, - pöttyös, kockás, csíkos) - tehát a témát nem, csak a színvilágot adja.

Lehet, hogy szerencsés döntés ez - mert akkor a falakon szabadabban garázdálkodhatunk a dekorációval.

Jó ötletnek tartom, ha a gyermek számára ismerős rajzfilm és mesefigurák visszaköszönnek a textilekről és/vagy a falakról! Elvégre mégiscsak jobban érzi magát az ember ismerős barátok körében, mint ha idegenekkel van körülvéve!- megjegyzem, erre az IKEA is rájött ,mert most elkezdtek könyveket és történeteket is szőni a kis függönyminták köré!! :)

Na most az extrák, amik nyilván minden családban máshogy valósulnak meg:

4. szerény véleményem szerint a gyermek személyiségét is tükröznie kell a szobájának. Fotók, saját kis műalkotások mind helyet kell, hogy kapjanak a szobában - hiszen ezek erősítik a gyermek személyiségét, azt üzenik: jó vagy úgy, ahogy vagy, szeretünk, és támogatunk, örülünk neked, boldogok vagyunk veled, jól érezzük magunkat együtt...

A jó gyerekszoba figyelembe veszi a gyermek érdeklődési körét és mozgásigényét is, lehetőséget ad mozgáshoz, alkotáshoz, olvasáshoz, és később majd szerepjátékokhoz is...

Na, hát ez a feladat. Nem kevés.

 

Szólj hozzá!

gyerekszoba 4

2010.08.11. 03:50 diridongo

Szomorú vagyok. Egész pontosan romokban heverek. Ha összehasonlítom a mi gyerekszobánkat az interneten talált csodaszobákkal, be kell lássam, igen szerény eredményekkel büszkélkedhetem!

Legnagyobb bánatom, hogy hagytam magam annakidején rábeszélni egy - egyébként gyönyörű - gyerekmintás sötétítőfüggönyre, ami ugyan fantasztikusan sötétít - amire igen nagy szükségünk is van,  hiszen itt nyáron fehér éjszakák vannak! - és hihetetlenül, elbűvölően édesek a mintái - mintha csak a Madagasztkárból lépett volna elő a pingvin-páros, zsiráf, víziló, oroszlán -  de krémszínű tónusaival egyáltalán nem passzol a szoba alapszíneihez - a hideg, a színskálán enyhén lilás felé hajló halványkék falhoz, és a gyönyörű fehér nyílászárókhoz...

A szedett-vedett - külön-külön szintén szép - natúr fa-bútoraink tovább rontják az összhatást.

Álmodom egy gyermekszobáról, amelyben minden szín és forma a helyén van.

Fehér, gyerekméretű és funkcionális bútorok, és kék-piros kiegészítők. Tudom, hogy ez is meglesz, de azt is ,hogy erre még várni kell, mert ez bizony pénzkérdés. Mindent egyszerre nem lehet! És ezzel most ki kell békülnöm.

Az elrendezés legalább jól alakul.

Igen szerencsésen különült el az alvó- és játszósarok, és ma egy kis éjjelilámpát is felszereltünk Andris ágyához. 

Az ágy fejénél levő polcon már megvan a helye egy diavetítőnek, amivel az ágy lábához támaszkodó szekrény hátsó falára fogunk vetíteni... Juhuj, ezt már nagoyn nagyon várom!! Budapestről fogom hozni a diavetítőt!  - Ez egyébként is elengedhetetlennek tűnik a további sikeres lefektetéshez!!

A szőnyegek --- hát ,ez egy újabb káosz.

Az IKEÁS terepszőnyeg úttesttel, járdával, épületekkel, nagyon édes, és remekül funkcionál, mint játszóterep, de színben és mintában megint nagyon kilóg a szoba kék-fehér alapszínei közül...

Azt hiszem, egyszerűen összetekerem, és az ágy alá rejtem - bármikor előhúzható, de nem rontja a látványt folyamatosan!

Aztán a másik, nagy szőnyeget is ki kell majd előbb utóbb paterolnom a gyerekszobából! Gyönyörű, perzsa mintás klasszikus, de inkább egy nappaliba való lenne, semmint a gyerekszobába!! Rgyelőre ez védi a parkettát Andris ágya előtt...

Hát, nem könnyű!!

Ha össze kéne foglalnom a legfontosabb szempontokat a gyerekszoba kialakításához, azt mondanám:

Ha sietned kell a felújítással, és nincs időd nagoyn a tervezgetéshez, akkor ugorj bele legegyszerűbben egy IKEA dizájnba. Összeillő szőnyegeket, függönyöket, takarókat, párnákat fogsz találni, és nem kell lejárnod érte a lábad. Ha eldöntötted, melyik ágyneműt és függönyt veszed - ezek többnyire családokat alkotnak - fogd a kispárnahuzatot, és azzal szaladj a festékesboltba, hogy kiválaszd a fal színét. Választhatsz két színt - és akkor azokat ügyesen kombinálhatod. Nézz meg előtte egy-két katalógust, hogy hogyan is csinálják azt az ügyesek!!

Ha van időd és pénzed a tervezgetéshez és a szükséges kellékek beszerzéséhez, - hát csak tessék, tiéd a pálya!

Képezd ki magad a saját lakberendezővéddé mindenekelőtt, és akkor már tudni fogod, hogyan láss neki a nagy feladatnak!

Én most nekiláttam a képződésnek --- tanulságaimat megosztom veled a következő bejegyzésekben...

 

Szólj hozzá!

gyerekszoba 3

2010.08.10. 10:31 diridongo

Sőt, még az éghajlati tényezőket, és ezzel kapcsolatban azt is át kell gondolni, hogy van-e a közelben játszótér, ahol kiugrálhatja magát a gyerek, és hogy a gyermek vajon esős időben kibírja-e otthon a négy fal között?

Ha igen, vajon mivel lehet lekötni? Ha a nappaliban a TV előtt ücsörög szívesen egy rajzfilmmel, akkor ezt is figyelembe kell venni...

Ha nem - és a miénk ilyen!! - fontolóra kell venni, hogy vajon minden esetben vállalkozik-e majd valamelyik szülő, hogy felöltse bombabiztos síruháját, és hóval-faggyal dacolva, kültéri edzést tartson gyermekének???

Netán beírassa valamilyen sportfoglalkozásra??? - hűha, most jut eszembe, nálunk a síelés már aktuális lesz ezen a télen!! hurrá, a téli mozgás részben tehát megoldva!!

De végül is a legfontosabb ez a kérdés: Mit szolgáljon a gyermekszoba? Pihenést, olvasást, rajzolgatást? vagy falakon való mászkálást??? - Az a gyanúm, hogy mindkettőt.

És legfőképpen a fantázia és inspiráció birodalma kell, hogy legyen... Azaz a gyermek hátországa kell, hogy legyen, vissza kell, hogy tükrözze a személyiségét, az egyéniségét, a formálódó kis ízlését! Olyan hátország kell, hogy legyen, ahova szívesen visszavonul erőt gyűjteni is! :)

Alkotásait tehát bekeretezve, vagy színes kis polcon tartva nagy becsben megkaphatjuk a gyermekszoba legszebb dekorációit! Néhány fotóval, színes textillel, csodálatos kis kuckót teremthetünk!

Na most ez ugyebár a teória - most jön majd a megvalósítás... :)

 

Szólj hozzá!

gyerekszoba 2...

2010.08.08. 12:57 diridongo

Nem könnyű egy gyerekszobát berendezni!!

Mindenekelőtt, amit a lakberendezők elfelejtenek emlegetni: minden gyerek más, egy örökmozgó gyereknek egészen mások az igényei, mint egy csendesebb, nyugodtabb, magában elolvasgató, elfestegető-legózó gyermeknek. Az örökmozgónak sok függőleges, mászható, biztonságos felületre van szüksége, a másiknak meg egy nyugodt kis sarokra és elérhető magasságban lévő eszközökre, játékokra, ahol elmélyülten dolgozhat!

Aztán másodszor: minden szoba is más!! Az adottságok rendkívül különbözőek lehetnek, lehet egy szoba kicsi, nagy, világos, sötét, hosszúkás, négyzet alakú, végtelen a sor...

Harmadszor: az anyagi lehetőségek és a kézügyesség is különböző, és hát ugye ez is nagyon meghatározza aztán a lehetőségeket...

Nálunk egy trapéz alakú!!, hosszúkás szoba az adott, ami ráadásul elég sötét is, főleg hosszú téli napokon... Az egyik sarokból két ajtó nyílik, a másik végében egy viszonylag nagy ablak.

Ami a gyereket illeti - a mi édes kisfiunk pl. imád mindenre felmászni, ami a keze ügyébe kerül!! Magában ritkán és rövidebb ideig játszik el, igényli még a felnőtt társaságot.

Bordásfal, vagy gyűrű, esetleg egy csúszda, vagy egyéb mászható és magasan fekvő, esetleg ugrálós (!!) felületek kialakításán gondolkodom... (tk. egy szobai játszótér lenne az ideális!!??)

A szomszédainktól most kapott emeletes ágy óriási lökést adott a tervezgetéshez, alakításhoz.  Váratlanul kaptunk egy mászókának is beillő rácsozatot, és mivel az alvóhely is megoldódott - a rácsos kiságyat elnyelte a raktár...

Ami tetszik az új elrendezésben, hogy most az új ágyat betettük a legkevésbé világos sarokba, az egyik ajtó mögé. Még egy kis polcos asztalka-féleség is fért mögéje, aminek még a fiókjai is elérhetőek az ágyból! - Vagy a kedvenc játékait tehetjük oda, vagy meghagyhatjuk akár üresen is, "mászóka" felületnek.

Én még egy másik, falra szerelhető polcról is álmodozom, amit efölé a polcos-asztalka fölé lehetne felszerelni, és az emeleteságy második szintjének rácsán lehetne biztonságosan megtámasztani. Akkor hirtelen az ágy fejénél két megmászható felület is képződne!

Azt is kedvelem a mostani elrendezésben, hogy hirtelen felszabadult a szoba legértékesebb, legvilágosabb része, az ablaknál! 

Ráadásul az ágy lábához úgy tettük a magas nyitott szekrényt, hogy a polcok a világos térrész felé néznek, és a szekrény a hátával támaszkodik a sötétebb térfélnek, azaz az ágy lábának...

Az így elrendezett játékospolc szabályosan hívogat játszani a világos térrészbe!! Kissé térelválasztóként is működik, és hátsó fala akár diafilmek vetítésére is alkalmas felületet képez az ágy lábánál! (Még a diavetítőnek is megvan a(z ideiglenes) helye a polcok valamelyikén az ágy fejénél!)

Hátravan még az ágy körüli polcok és világítás megoldása, valamint az olvasósarok és a ruhásszekrény kialakítása.

No meg a mászható felületek további kiötlése! :)

 

Szólj hozzá!

gyerekszoba...

2010.08.05. 12:37 diridongo

Ámulva nézegetem a gyönyörűbbnél gyönyörűbb fiúszobákat az interneten...

Hát, nekünk ilyen sosem lesz...

De kreativitással azért mégis izgalmassá lehet tenni majd Andris szobáját is!

Most úgy gondolom, hogy az emeletes ágy felső csővázaira pl. máris lehet zsebeket szerelni!

Hogy egy kis polc hova fog férni, azon nagyon töröm a fejem, mert azért az is nagyon jó lenne, ha az ágyacskájából elérhető közelségben lenne.

Másrészt meg azon is töröm a kobakom, hogy az ágy helyét is meg kellene talán változtatni - a szoba egyik nagyon értékes, világos helyén van, az ablak melletti sarokban.

A másik sarok, ami kínálkozik, igaz, talán túlságosan nyitott, mert két ajtó is nyílik arra a sarokra...

Az is lehet, hogy a hosszú falnak végül a közepére teszem az ágyat???

nem tuom.

még akár térelválasztóként is működhetne?? elég nagy a szoba.

és még valami eszembe jutott: diavetítéshez az ágy lábánál adódó felületet ki lehetne használni vetítéshez. Egy leereszthető vászon??? és akkor az esti mese az ágyból igazán szuperul működhetne!

Diavetítőt vehetek Budapesten. Meg pár diafilmet hozzá...

még megbeszélem magammal.

tény, hogy látom már, hogyan lesz a mi gyerekszobánk kreatív - megnézem, mit lehet kapni a boltban, és abból fogok gazdálkodni.

A kis mágneses táblára is nygyon vágytam a falon, a kezeügyében, de helyszűke miatt lehet, hogy le kell mondanom róla. Viszont ma rájöttem, hogy a csővázakon remekül megmaradnak a kis mágneses figurák - és valóban! :)

 

 

Szólj hozzá!

Első reggel az új ágyban... :) :) - teljes siker!!!!!!!!!!!!!!!

2010.08.05. 11:03 diridongo

Benéztem kismanóhoz reggel, mi újság?

Hát, pislog ki a takarója alól, és ahogy közelebb merészkedek hozzá, határozottan kiutasít a szobájából.

(korábban úgy néztek ki a reggeleink, hogy kismanó felébred, feláll a rácsos ágyában, és bár ki tudna mászni, ha akarna, engem hív, mama, segíts!! )

5 perc múlva szélesen vigyorogva megjelenik a konyhában, és közli, hogy neki egy új nagy ágya van!!! -

Egyszerűen imádja. Na, nem akarom elkiabálni, meglátjuk, hogy a továbbiakban hogy alakulnak a dolgok.

Mivel a lakótársunknak ugyanez a típusú ágya van, azt hiszem, elkunyerálom tőle a fenti védőrácsot, és akkor nálunk lesz alul is meg felül is körbe, és akkor tudja ezt a kismanó tényleg mászókának is használni.

Egyébiránt pedig lelkesen vadászom a különböző fiúszoba design-okat, teljesen értem, hogy ennek a kis szobának most a fantázia birodalmává kell változnia... tele titkos zsebekkel és rejtekhelyekkel, leplekkel és titkos szekrénykékkel, és sok mozgatható dekorációval...

a földre biztosan veszek valami babzsákot vagy ülőpuffokat, a már meglévő édes fali gyereklámpát pedig most az ágya fölé fogjuk átszerelni, hogy elérhesse.

stb. stb. stb.

millió terv nyüzsög már az agyamban!!

Szólj hozzá!

Új ágy!!!! :)

2010.08.04. 23:16 diridongo

 

A szomszédunktól kaptunk ajándékba egy ugyanolyan csővázas emeletes ágyat, mint amilyent az albérlőnk szobájába mi is vettünk annak idején, és amit Andris már jól ismer éppen ezért - nagy előszeretettel mászik le, s föl a kis létrán, ha bekéredzkedik lakótársunk szobájába.

Andris ma teljesen odavolt a boldogságtól, hogy egy ilyen nagy ágyat összeszereltünk neki.

Én ugyan az összeszerelés közepén közöltem apjával, hogy utálom az ágyat, nem ilyet képzeltem el, ronda, nem illik a szobába, sem Andrishoz, stb, de aztán már nem lehetett visszafordulni, mivel Andris annyira belelkesedett, hogy muszáj volt felállítotani az ágyat.

A felső tartórácsokat nem szereltük be, és alulra tettük a védőrácsot.

Juhéj, eddig teljes siker!

Andreas boldogan mászkált a rácsokon le és fel, majd teljesen önként és dalolva mászott az új, nagy ágyába!!

A felül körbefutó vázra dekorációkat aggattunk - irtó édesen mutatnak.

Hát, ha nagyon beválik, akkor kénytelen leszek én is megbarátkozni vele!!! :)

 

Szólj hozzá!

Alakul a dolog... - fárasztjuk a kismanót!!! :)

2010.08.04. 11:31 diridongo

Most, hogy végre elkezdődött újra a bölcsi, egész nap játszhat kinn, és én sem hurcolászom babakocsiban, ahol eddig elszenderedhetett napközben, úgy 1-2 órára.

Most egész nap kinn ugrál a kertben, és megbeszéltük a bölcsisnénikkel, hogy ismét megpróbáljuk kihagyni a napközbeni alvást. (korábban már tettünk erre kísérletet, de kb. 1 hét leforgása után olyan rongy fáradt volt este 7.re, hogy nem tudta kivárni a vacsorát, elaludt!!)

Most korábban eszünk, már 6-kor, de csak lassan állunk át az új menetrendre... Tapasztalatból tudom, hogy kell egy kis idő, amíg megérzi a napközbeni alváshiányt, és estére tényleg teljesen kimerül.

 

 

 

Szólj hozzá!

Lefektetés - katasztrófa!!!

2010.08.02. 22:39 diridongo

Gondolkodom, hol a fenében romlott el.

Mikor anyósomék itt voltak, júniusban, akkor indult az összevisszaság...

Ugyebár kiköltöztettük Andrist a szobájából, és a mi szobánkban aludt 2 hétig. Utána a húgomék jöttek, tehát maradt nálunk, majd mi utaztunk el nyaralni.

Kész. Azóta az a kis rutinunk is, ami volt, romba dőlt. (velem együtt elaludt a nagyágyban)

A Picik és Kicsik szerzője szerint minden tipegőt nehéz ágyba tenni, és a 3 éves kor után két csoportba lehet osztani a gyerekeket - egy részüknél még a korábbinál is nehezebb lesz a lefektetés, a másik csoportba pedig azok a kisangyalok tartoznak, akiknél könnyebb lesz.

Türelmesen várok, Andris vajon melyik csoportba fog tartozni.

Apjával megbeszéltük ,hogy követjük a könyv tanácsait, és berendezünk neki egy varázskuckót a szobájában... aztán lessük a hatást!!!!!!!!!!!!

Szólj hozzá!

esti cirkusz!!!!!!!!!

2010.08.01. 01:48 diridongo

Jaj. Ez a mai este egy borzalom volt.

Szegény gyerekem. és szegény anyja!!!

ugyebár, ott szúrtam el, hogy beültem számítógépembe, mialatt a gyerekem aludt. aztán mittudomén, Úgy elment az idő, mint a sicc. és így 3 órát aludt Andris!!!!!!!!!!

Na, hát akkor milyen legyen ugyebár az esti lefektetés???

a pelenkát letépte magáról, a végén szabályosan erőszakkal kellett ráadnom. (lefektettem az ágyra, és a lábaimmal lefogtam az ő lábait, és karjait. jaj. borzalmas élmény volt.)

derekasan küzdött, hogy ne tudjam lefektetni!! igyekeztem nem erőszakoskodni vele, még egy mesefilm epizódot is megnéztünk, sőt, a villanyokat is égve hagytam, de aztán végül, este 23.órakor, mégiscsak erőszakkal beraktam a kiságyába, akárhogy ordított, és otthagytam egyedül. csodák csodájára teljesen lenyugodott és elaludt.

Szerencsére még ébren volt, amikor ráraktam a takarót, és örülök, hogy tudtam neki modnani, nincs semmi baj, sss, sss....

 

Szólj hozzá!

kedvenc könyvem, Picik és kicsik az esti lefektetésről 2 és fél éves kor fölött

2010.07.30. 00:57 diridongo

Mindig jó kézbe venni! Le kell ülni mellé, mint egy kisgyermekhez, és odafigyelni rá. Nagoyn jó dolgokat mond!

Most pl. az esti lefektetést szeretném tökélyre vinni - és milyen egyszerű és nagyszerű és logikus tanácsokat ad a szerző!!!

A gyermek hálóhelyét, ágyát kellemessé kell tenni a számára!! Lehetőség szerint választhassa ki ő az ágyát, az ágyneműjét, az ágya mellé egy lámpát, amit elér, és kapcsolgathat is akár, ha ahhoz van kedve.

Ma tehát kismanóval az IKEÁba vettük utunkat, és bizony, a kis ördögfióka lelkesen ugrabugrált és kipróbált több ágyat is! A kedvenc persze az volt, amelyik fölött egy félhengernyi sötétítő sátor van :)

Vettünk egy kis kék felhős asztalilámpát is, nagyon boldog volt vele, ő is, meg én is, mert teljesen gyermekbiztos - nem lehet az égőt sem megfogni, és a kapcsolója is totál le van szigetelve.

Tervezgetek, tervezgetek... Átalakulások lesznek hamarosan, úgy érzem...

Szólj hozzá!

esti lefektetés hiszti nélkül

2010.07.28. 10:05 diridongo

Bújom a szakkönyveket, és hát egy rém egyszerű megoldás rajzolódik ki előttem.

Kihagyjuk a napközbeni alvást, előbbre hozzuk a vacsorát, 6 körülire.

Így teljesen simán bealszik este 7-kor, nem is lehet ébren tartani, még erővel sem! :)

Ha viszont alszik napközben, nem lehet felébreszteni 1 óra után, mert totál kómában van, így aztán este sokemberes baba lesz belőle, és nem lehet még éjjel 11-kor sem lebírkózni az ágyába.

 

Szólj hozzá!

nyári pancsolás és veszélyei

2010.07.03. 14:30 diridongo

Tegnap nagyon nagyot pancsoltunk mi is pont az osloi fjordban. Remekül éreztük magunkat, igaz, én még nem tudok ilyenkor igazán pihenni, inkább minden idegszálammal a gyerekemet lesem, hogy nehogy valami baj legyen.

Magyarul, Andris hiába kapálózott és követelőzött, hogy menjünk be pl. a sziklákig, én csakis és kizárólag a térdemig érő vízben voltam hajlandó játszani vele.

Szerencsére hamar megvigasztalódott és azt játszottuk, hogy a partról beszalad a sekély vízbe hozzám, anyához, aki tárt karokkal várja!!! :)

 

Aztán este a tévében a hírek:

2 vízben labdázó kisfiú - 9 és 12 éves testvérek - a családjuk szemeláttára fulladtak a vízbe. Amikor a kicsi elmerült, a bátyja utánaugrott, hogy segítsen rajta. Egyikük sem tudott úszni, mindketten megfulladtak azon a részen, ahol hirtelen mélyült a víz.

A partról sokan látták, hogy mi történt, de senki nem mert beugrani - azt mondták, ők sem tudtak úszni.

Mindig szörnyen elfacsarodik a szívem a nyári fulladásos balesetek láttán, hallatán.

 

Óvatlanság, elővigyázatlanság, a veszélyek fel nem ismerése, és balszerencse.

Hogy lehet szülőként még így tovább élni???

Nincs az a pszichiáter, aki ki tudná dumálni belőlük, hogy ez nem az ő hibájuk volt.

Hogy lehet ezt feldolgozni? elképzelni sem tudom.

És én? Én vajon elég jó szülő vagyok? Én meg fogom tudni védeni Andrist attól, hogy baleset áldozatává váljon?

Mindenesetre az ilyen borzalmas hírek arra intenek, hogy nem lehetek elég óvatos sosem.

Szólj hozzá!

kisfiam, kérlek segíts anyának, hogy pelenkát cserélhessek rajtad!...

2010.07.01. 02:16 diridongo

...

Ki gondolná, hogy egy 2 és fél éves megérti ezt a helyzetet?

Na jó, még hozzá kellett tennem nyomatékosításnak: -Ha nem segítesz, elveszem a lufit! - de ennél több nem kellett ahhoz, hogy kezes báránnyá váljon a kis virgonc ugrabugra.

Megszeppenten azonnal bújik hozzám, hogy segít. Kérdezem tőle: a pelenkázóasztalon, vagy a nagyágyon?

Lelkesen mászik fel a pelenkázóasztalra, ahonnan az  előbb visítva menekült :)


 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása