Vigyázni kell egyébként az internetes információkkal.
Néha nagy hülyeségek olvashatók...
Egy szakértő (? - a nevét nem sikerült kiderítenem!) - ezt írja az egyik internetes oldalon:
A gyerekszoba mérete
Rosszul bevált gyakorlat szerint, amikor egy család új lakásba költözik, a legkisebb szobát jelölik ki gyerekszobának, miközben ellentétben a felnőttek hálószobájával, ahová csak aludni járnak és csak egy bizonyos napszakban használják, a gyerekszoba egy egész napos élettér: háló, nappali, dolgozószoba egyszerre. Minél kisebb a gyermek, annál több mozgástérre van szüksége, ezesetben ugyanakkor elkerülhetjük, hogy a játéktér a konyhába, a nappaliba érjen.
Egyrészt, honnan veszi ezt a marhaságot?
Sok esetben a szülők maguk választják a legkisebb szobát a saját hálószobájukul.
Másodszor: Minél kisebb a gyermek, annál több mozgástérre van szüksége??? És elkerülhetjük, hogy a játéktér a konyhába, nappaliba érjen???
Ezen a ponton én bizony fellázadtam! Mert én egyáltalán nem gondolom, hogy a gyerekszoba azért van, hogy oda beküldjük a gyereket, és lehetőleg egész nap ne is lássuk, mert ott magában jól elvan. Egy gyerek nagyon sokáig egyáltalán nincs jól el egyedül, vagy a barátaival.
Jó esetben a gyerek a szülők körül lebzsel, velük egy légtérben, lehetőleg úgy, hogy ne nagyon zavarja őket. Főleg, amíg kicsi, és felnőtt társaság nélkül még nem nagoyn tud egyedül vagy társasan játszani. Az "enyém, enyém!" korszak is felnőtt felügyeletet igényel, különben nagy sírás-rívás lesz a vége.
Az én gyerekem az egész lakásban otthon érezheti magát, sehonnan nincs kitiltva, inkább minden egyes helyiségben van olyan lehetőség, amivel őt is el lehet foglalni.
A konyhában tehát van kis turmixgépe, de ha ahhoz van kedve, vizet vagy szárazbabot is öntögethet egyik pohárból a másikba, amíg én a magam turmixával foglalkozom. Így szem előtt van, közösen dolgozunk, és egy csomó rendkívül fontos dolgot les el, tanul meg. Megtanulja pl, hogy az ételkészítés közös tevékenység, - főleg, ha anya és apa közösen mesterkednek valami finomság elkészítésében! - és játék közben ellesi a különböző konyhai műveleteket. Így nem lesz egy kétbalkezes analfabéta, hanem már egészen kicsi korától kezdve felcsipegeti a tudásmorzsákat. Apával imád pl. kenyeret sütni! Ha pedig rántotta készül, annak a keverésébe is besegíthet szoros szülői felügyelet mellett!!
A konyha egyébként kiváló terep lehet kézimunkás-barkácsolós tevékenységekhez is - nem kell annyira vigyázni a parkettára, falakra, a ruha elé pedig lehet tenni egy kis köpenykét... Ha elfér benne egy étkezőasztal, akkor aköré nagyszerűen leülhet gyermek és felnőtt közösen - lehet nyugodtan a földre szemetelni, a műanyag terítőn ragasztózni, gyurmázni...
A nappaliban van a tévé, és bizony, ne is legyen máshol a lakásban! Egészen tinédzserkorig a szülő kell, hogy a tévénézésnek korlátokat szabjon - nemcsak időben, de a tartamat tekintve is. Jó esetben tehát a gyerekek tévézni is a mi nappalinkban fognak - egy kényelmes kanapéra kuporodva? - esetleg saját kis gyerekszékükből? - ezalatt anya ki tud vasalni és fél szemmel kommentálni is tudja Kisvakond csodálatos utazásait... :)
Nem igaz, hogy minél kisebb a gyermek, annál nagyobb mozgástérre van szüksége a gyerekszobában. Minél kisebb a gyermek, annál több felnőtt jelenlétre van szüksége! - ez az ő legfontosabb pszichés igénye, és ezt jó, ha elfogadjuk és tiszteletben tartjuk, és nem akarjuk őt mindenáron lerázni magunkról, mert ezzel súlyos érzelmi sérüléseket okozhatunk benne.
De mivel egy felnőtt nem tudja a gyerekét egész nap a gyerekszobában szórakoztatni - ez nem is volna helyes - a legbölcsebb, amit tehet, hogy bevonja a gyereket az otthoni feladatokba, már egészen picurka korától fogva... Eleinte csak nézelődni fog a kis csecsemő, aztán majd ő is követeli ,hogy részt vehessen a háztartási munkákban!
Andris jól ismeri a porszívót, a mosógépet, és teregetni is nagy lendülettel szokott besegíteni :)
Aztán ahogy növekszik a gyerek, úgy önállósodik, és távolodik érzelmileg és térben is a szüleitől...
Tehát minél nagyobb a gyermek, annál nagyobb mozgástérre és szabadságra van szüksége - akkor már valóban a saját szobájában, vagy házon kívüli szabadidős tevékenységek terén.
Magyarul - amikor már megérett arra, hogy akár egyedül is el tudna lenni a saját kis szobácskájában, már arra is megérett, hogy házon kívüli programokban részt vegyen.
Én tanárként látom, hogy már az első osztályos gyerekek is örömmel vesznek részt tánc és sportoktatáson, kézműves foglalkozásokon, gyermekszínházban.
Nem utolsósorban a gyerekszoba kialakításakor a szülők szempontjait sem kellene figyelmen kívül hagyni, azaz, jó, ha a gyerekszobában a szülő is elfér, különösen, ha már az iskoláskorú gyerekek leckeírásáról van szó.
Valamint igen fontos szempont, - ha nem éppen a legfontosabb - hogy a gyerekszoba a lakás lehető legcsendesebb szobája legyen, hiszen csak így lehetséges, hogy este, lefektetés után, a szülők tudnak még beszélgetni, tévézni, kicsit hangoskodni anélkül, hogy felébresztenék vele a gyereket.
