Gyermeknevelési elvek a gyakorlatban

Egyedül voltam teljesen Andrissal ezen a hétvégén - és már előre elterveztem, hogy igenis, be fogom dobni magam a lehetőségekhez képest.

Tegnap színházban voltunk - piroska és a farkas - ma úszáson.

A furulyámat is elővettem mindkét nap, óriási sikere van!

És mivel az oviban is odaadtam a gyerekeknek kipróbálásra, hát persze, hogy most Andrisnak is.

Aztán a trombitáját is elővettük, és duót játszottunk! Nagoyn nagy élmény!

megdöbbentett a muzikalitása! Nem átlagos!!!

Most értettem meg, ohgy egy zeneterapeutának miért is kell, ohgy zenei végzettsége legyen. Mert hát azért a hangzavarba nem árt mégis egy kis harmóniát belelopni - egyébként meg az egymásrafigyelésen, ritmuson, a hangerőn, és fizikai dolgokon van a hangsúly.

Szóval, fergeteges élmény volt, és ezt azt hiszem, hétvégénként gyakran fogjuk megismételni!

Utána ő választotta az építőkockákat, amikből egészen újszerű módon építkezett!

Lefotóztam!+

és aztán...

Igaza volt annak a klinikai pszichológus tanáromnak, aki azt javasolta nekem, hogy rá se rántsak, ha a gyerekemet nem érdekli sem a bili, sem a vécé, "pedig már három éves" (!!!) - és azt is mondta, hogy majd leteszi a gyerek a pelenkát, ha akarja.

Letette! Akarja!

Októberben volt három éves, most tehát három éves és négy hónapos.

Örömmel nyugtázom, hogy milyen boldogság mindkettőnknek, hogy nem gyötörtem egy percig sem a vécére és bilire üléssel... Néha vettem neki egy-egy könyvet a témában, amit érdeklődéssel megnézegettünk, de ennél többet nem is lehetett tenni...

egy korszak lezárult, Andris nagyon nagyfiú már! :)

Megkaptuk! Azt kell mondjam, örülök neki, mert ezen jobb minél előbb túlesni! :)

Ugyanakkor komolyan vesszük, mint minden fertőzést, mert az ilyenekkel nem érdemes cicázni!!!

tk. felháborít, amikor néhány lelketlen szülő semmit nem csinál, csak várja, hogy majd elmúlik a fertőzés.

Igenis, a viszketés nagoyn fájdalmas, kellemetlen tud lenni, és ezt csillapítani kell, és veszélyes is lehet, mert a fertőzés tovább terjedhet.

Az interneten két jó leírást találtam, egyet magyarul és egyet norvégul.

www.kismama.hu/kisgyerek/baranyhimlo/2285/

 www.lommelegen.no/320913/12-sporsmaal-og-svar-om-vannkopper

Mindkettő tele jó ötletekkel! :)

- Körmöket azonnal rövidre vágtuk!

- Viszketést azonnal csillapítottuk (bár nem is igazán viszketett, azt kell mondjam!) - kismanó úgy néz ki, mint aki beleesett a tejfölbe (rázókeverék következtében!)

- Őrülten vigyázunk, hogy nehogy bakteriális felülfertőződés lépjen fel, ezért naponta minimum egyszer szappannal alaposan lecsutakoljuk, letusoljuk, így van lehetőségünk a fehérből ismét előbukkanó kismanó bőrét megvizsgálni, hogy vajon vannak-e új kiütések, és a régiek vajon múlnak-e már???

Azt kell mondjam, hogy tk. remekül alakulnak a dolgaink.

Arcán nagyon kevés pötty jött ki, a többit meg ruha borítja, és a rázókeverék valóságos csodaszerként működik, egyáltalán nem vakarózik Andris!

És még csak nem is lázas, bár kicsit elesett, szeret tovább aludni a megszokottnál.

Első nap még a szabadba is kimentünk, lévén, hogy egész nap szakadt a hó, és meg kellett néznünk a villamospálya takarítását!!!

Íme, néhány fotó! :)

Hát ez nem lehet igaz!

Két év után rájöttem, hogyan lehet fotót beilleszteni a blogba!! :)

Ez itt a kisfiam egyik nagy kedvence, a Szilaj!!!

Be nem áll a szám, amikor babakocsiban tolom Andrist hazafelé.

Milliomodszor is elmagyarázom neki, hogy az úttestről lelépni veszélyes lehet, de még a járdán is figyleni kell, hogy nem látunk-e véletlenül keréknyomokat, hogy egy házból éppen ott jöhetne ki egy autó.

A zebrán általában megegyezés kell, mielőtt az ember átkelne az úttesten.

Gyorsan közeledő autó elé sosem lépünk le, és ha szirénát hallunk, akkor is megállunk, és megvárjuk, amíg elmegy a tűzoltokocsi, mentő, vagy rendőrautó.

Ma legóban is el kellett ezt játszanunk :)

Ma körözöttet csináltunk Andrissal közösen.

Mutatom neki - ez itt a túró, a tejföl, a fokhagymagerezd, a medvehagyma, az őrölt kömény, az egész kömény, a pirospaprika...

Így vágjuk össze, így szagoljuk meg, így keverjük össze...

Hm, de finom!!!!! :)

Most végre eljutottam a megvalósítás küszöbére - nekiláttam beragasztani végre a fotókat, rájöttem, hogy az egész koncepció nem jó!!!!!!!! :( :(

Na, akkor msot elölről...

és közben döbbenetes dolgokat értek meg...

Először is ugyebár rendbe kellett tennem az ideológia zűrzavart a fejemben.

Régen egyszer azt tanultam az iskolában, hgoy az élet nagy pillanatai : a Születés, a Házasság, a Halál.

Míg azonban az Esküvői Album csak és kizárólag egyetlen Nagy Napra koncentrál - és a menyasszony és a vőlegény csúcsformában való fotózása a cél - addig a Bébialbum küldetése egészen más!!!

A bébialbumnak korántsam csak és kizárólag a "születés" pillanatait kell megörökítenie -, bármilyen jelentőségteljesek is azok. Mert persze, ohgy ott sokminden eldől - ha jól mennek a dolgok, egészésges kisbabánk lesz, ha rosszul mennek a dolgok, hát, nagyon rossz esetben egy harc lesz a babáért... tudjuk, igen, hogy ezek meghatározó dolgok. csakúgy, mint az egész terhesség - mert alapvető dolgok már az anyaméhben eldőlnek!

de ha már megvan a baba, és a születést túlélte, akkor az első bébialbumnak arról kell szólnia, hogy őt mennyire várták, hogy ő milyen édes és őt menynire szeretik, és hogy az alapvető tevékenységei közben mennyire imádjuk őt!!!!!! :) és hogy ő jó úgy, ahogy van, és hogy már az egyéniségének az alapvonásai kezdenek megmutatkozni picurka korában is...

A bébialbum ideális és tradicionális és javasolt időtartama: Első fürdetéstől az első lépésekig... vagy másképp: a nulladiktól az első születésnapig ...

Ezen belül milliónyi témát meg lehet - és szerintem érdemes is - megadni, hiszen a  kronológikus sorrend egy kicsit uncsi lehet - hacsak az album készítője nem képes a fotókat a melléjük írt kis kommentekkel és történetekkel szórakoztatóvá varázsolni!!

Az én anyám profi volt ebben!

Minden változat lehet jó és rossz is - attól függ, ki és hogyan valósítja meg.

Bár az is igaz, hogy egy bébialbumot elszúrni, amit szeretettel csinál valaki, szinte lehetetlen!

Hiszen minden kisgyermek rengeteget fejlődik és rengeteg édes dolgot csinál az élete első éve alatt - és ezt egy szülő képes megörökíteni szavakban, vagy képekben, amelyik jobban tetszik neki!

Én inkább a képekre koncentrálnék - mert van belőlük rengeteg!!!!!!!!!! - és mert nem szeretném kidobálni őket!

Nekem a tematikus elrendezés tetszik a legjobban - hiszen ha témák alá soroljuk be az egyes fotókat, ezzel mindjárt egy plusz jelentést adunk a képeknek, és az ember mindjárt azt is tudja, hogy mit kell nézni... és azt is érdekes lehet látni, hogyan fejlődik a baba, ahogy múlnak a hetek, hónapok...

 -

Azt sem árt kicsit átgondolni, hogy a fotóalbum készítés tk. nem más, mint GYERMEKÜNK PROGRAMOZÁSÁNAK ÍRÁSOS BIZONYÍTÉKA... -

Ha a nevetős képeket gyűjtjük egy csokorba, és tematizáljuk őket -ezzel azt üzenjük a gyermekünknek  - és mindenkinek, aki nézi az albumot - hogy a gyermekünk mosolygós, nevetős baba volt, és hogy a boldogság érték a családunkban.

Egy kisbabát különben az égvilágon minden helyzetben lehet fotózni.

Amikor eszik, alszik, játszik, nézelődik, stb. - ezek számára az "első nagy élmények" - és számunkra is azok. És ahogy cseperedik, mindid az "első" dolgokra koncentrálunk -az első lépés ,az első mondóka, az első síelés, az első úszás, az első kirándulás, stb.

a nyaralásokat persze aztán évente meg lehet örökíteni, meg a karácsonyokat, családi ünnepeket ,stb.

De a hétköznapi tevékenységek témáin belül is lehet jó fotókat készíteni és azokat ügyesen elrendezni.

Nálunk az alvás különösen vicces tud lenni - amikor már a lábizmait kezdi próbálgatni kismanó pl., akkor van olyan fotóm, amin úgy alszik, hogy közben a lábaival egészen felmászik a kisrácsos ágy oldalán!! :) - egy másik fotón teljes gőzzel kapaszkodik az apja orrába ...

az evés is számtalan vicces fotólehetőséget rejt maágban. nekem vannak olyan fotóim, amelyeken a cumisüveget kiköpi, a kistányérját kiborítja, a szájával a kisasztalról eszik, mitn egy kis kutya, van kiskanalas, és van persze olyan is, amin az egész feje egy merő cékla!!

úszás, jóga, vicces és édes fotók tömkelege itt is.

De talán mgé egy "KÁBELIMÁDAT" c. gyűjteményt is csinálok, mert emlékszem, első időszakban tényleg mindent igyekezett megkaparintani, ami kábel volt! - és néhány fotón ezt meg is örökítettem... KULCS témában sajnos nincsenek fotóim, pedig nagy sztár volt a kulcs is nagon sokáig...

további hálás témák: NEVETÉS, SÍRÁS, UTÁNZÁS

és így tovább...

szeretnék egy olyan témát is csinálni, hogy "ANYA SZERET", "APA SZERET" - mert ezeken kicsordul a nagy szeretet a mozdulatainkból, a mosolyunkból, az ölelésünkből... hadd legyen megnevezve!!!

és aztánlehet olyat is, hogy ÉTTEREM - hadd tudja meg már pici korában, hogy ez fontos része az életnek - csakúgy, mint az OLVASÁS, NÉZELŐDÉS, SÉTA, SZÍNHÁZ, ZENE, KARÁCSONY, SZÜLETÉSNAP, BARÁTOK, STB...

Majd a következő albumba teszünk már olyan képeket is, mint pl. FŐZÉS, TAKARÍTÁS, MOSÁS, TEREGETÉS, RAJZOLÁS, SZÁMÍTÓGÉPEZÉS...

 De még az is felmerült bennem hkogy minden erőmet összeszedve egy TÖRTÉNETet mesélek el -

pl. valahogy így:...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer apu és anyu, akik nagyon szerették egymást, és nagyon szerettek volna egy kisbabát!

Amikor beköltöztem anyucim hasába, nagyon örültek nekem, mert tudták, hogy csodálatos kisbaba leszek!

Telt, múlt az idő - készülődtek a fogadtatásomra... Vettek nekem babakocsit, kiságyat, anyukám meg sokat úszott és tornázott, hogy jó formában legyen, mire megérkezem! :)

Elérkezett a várva várt nap! Megszülettem!

Ezek az első fotóim a kórházban - 5 percesen, 15 percesen - és ez itt az első családfotónk - apa, anya és én!

Pár nap múlva hazamentünk a kórházból.

Legjobban aludni és enni szerettem :)

Apa hamar megismertetett a jóga alapjaival!

Úszni 6 hónaposan kezdtem.

Kiállításokra és színházba is vittek anyuék!

Általában véve nagyon boldog kisbaba voltam - sokat mosolyogtam.

hát valami ilyesmi??

vannak zseniális képek a strandról, amikor apjával fürdőzik,

aztán zseniális képek a parkból, ahol egy nagy nylonzacskó a felfedezés tárgya,

aztán az is érdekes, ahogy felfedezi először a kezét és hogy fogni is lehet vele - és ahogy rácsodálkozik a világra!

TÉMÁK SZERINT KELL CSOPORTOSÍTANOM A KÉPEKET, ÉS KIS CÍMEKET ÉS KOMMENTEKET GYÁRTANI HOZZÁJUK!!

Már hónapok óta válogatom a fotókat... Végre megvásároltam az édes albumot is... De csak nem mertem nekifogni a végleges albumkészítésnek... Valami hiányérzetem volt...

És tegnap rá kellett jönnöm, hogy át kell még egyszer gondolnom a válogatást, és ahelyett, hogy telezsúfolnám az albumot a rokonok és barátok képeivel, akik mind jöttek és megcsodálták az újszülött kis Andrist és elhalmozták jókívánságaikkal - egy más koncepció szerint kell összeállítanom a könyvemet...

Mivel nekünk nem volt kifejezetten ilyen bébialbumunk gyermekkorunkból, hát nem csoda, hogy nekem is az interneten kellett kutakodnom, hogy hogy is néz ki "megfelelően" egy ilyen...

A lényeg: időszak: "első fürdetéstől az első lépésekig"

Kinézet: cím, dátum, szívmelengető, személyes kommentek

Aki szeret még csicsázni és design-olni, az csinálhat "scrapbook"-ot is, - kézzel, vagy digitálisan.

A scrapbook.hu nagoyn sok hasznos tanácsot ad ezügyben, kiindulásnak nem rossz.

Én most azt hiszem, végül képes leszek egy CD-re összegyűjteni a releváns időszak releváns fotóit, és végül leballagok majd egy fotoboltba, és megrendelem a fotóalbumunkat... :)

A digitálisban az a jó, hogy lehet sokszorosítani! és a családtagoknak is adni belőle :)

Az én drága kisfiam nagy okos szemekkel rámnéz, és határozottan közli velem, hogy papagozni kell a villamoson!

Az micsoda? kérdem elámulva.

Mutatja: hát így: papagozni! - és megmarkolja az előtte elérhető kapaszkodót. :)

Már legalább fél éve kezdődött nyomokban.

Először az etetésnél - kismacik, nagymacik kiköltöztek a konyhaasztalhoz, és őket is meg kellett etetni a közös vacsoránál...

Most olykor Thomas kisvonat és barátai költöznek ki, és ülik körül a tányérokat.

Ezenkívül a legoval is bonyolódnak a történetek - balesetek történnek, akkor jön a tűzoltókocsi, a mentők, kórházba szállítjuk a sebesülteket, akiket megműtünk, aztán fekszenek a kis legoágyukon, majd felépülnek, és hazamennek... :)

Nagoyn aranyos nagyfiú már.

Olyan igazán nagy nevelési probléma most egy ideje nincsen - talán az evés körül van egy kis vita - de nem csinálunk belőle nagy ügyet, többnyire azt és akkor eszik, amit és amikor szeretne.

talán jövőre már lehet tőle többet is elvárni , hogy a családi étkezéseknél mindig ott legyen, rendesen üljön az asztalnál, és azt egye, amit az egész család eszik... - most még teszek kivételeket vele - :) A legfontosabb, hogy boldog és egészséges gyerek legyen, aki érvényesítheti az akaratát, ha az nem veszélyes, és nem tesz vele tönkre semmit, és másokat sem veszélyeztet.

Mindenesetre kaptam egy nagyon érdekes visszajelzést egy vendégünktől, aki látta Andrist jóízűen enni a családi asztalnál - éppen spagetti volt a menü - a tészta az egyik legnagyobb kedvenc - kis rákocskákkal, finom szósszal.

A villára én felszúrtam egy kis rákot, majd a tésztát is ügyesen a villa fogai közé fogtam, ezután következett Andris, aki a villát két kézzel forgatta az aláhelyezett nagy kanálon...

A feltekert hatalmas mennyiségű tésztát meg olyan élvezettel tömte a szájába, hogy a vendégünknek elállt a lélegzete.

Sőt, szó szerint azt mondta, hogy ő ilyet még nem látott - hogy egy gyerek ti. ilyen jóízűen egyen! Neki mind a két gyerekével óriási evési probémái voltak...

Ezen azóta is gondolkodom.

Nekünk ez természetes. Számunkra nagoyn fontos, hogy sose erőltessünk semmit, és hogy minél több ételféleséggel ismertessük meg Andrist.

A közértben csokoládét sosem vásárolunk, azt a polcot szinte nem is ismeri.

A jégkrém, joghurt lelőhelyét azonban megtalálja! és kéri is őket!

A múltkor egy nagyon vicces dolog történt.

Közösen vásároltunk - én hagytam, hogy mindenfélét bepakoljon a nagy bevásárlókosárba, és amikor nem látta, én gyorsan pakolgattam ki, ami nem kellett - szinte mindent :)

Egyszercsak húz a jégkrém hűtőládák felé és mondja, jégkrém, jégkrém!

Aztán valahogy felhagy vele. Ezen el is csodálkoztam, de meg is örültem neki, hogy inkább a kassza felé navigál a gyermekem már.

Ott vettem csak észre, hogy ügyesen becsempészett a kérdezésem nélkül egy nagy tölcséres jégkrémet a kosaramba! :)

Nem csináltam vitát belőle - sosem szoktam - természetesen megvettük, és meg is ette jóízűen, a vacsora előtt!! :(

istenem, nem a világ vége. Nem minden nap történik ilyen baleset, és nem is szokás nálunk ez. Ilyen apró kis kilengésektől ő még nagyon egészségesen eszik, és főképpen - hihetetlen nagy élvezettel!

Az evés, mint az alvás, életünk egyik legfontosabb alappillére. Borzasztóan fontosnak tartom, hogy ráérezzen Andris a jóízű alvás és jóízű evés mikéntjére, és arra, hogy felismerje a testének a jelzéseit és követni tudja és merje azokat.

Felismerje, hogy éhes/szomjas vagy nem, álmos vagy nem (bizony, olykor saját maga mászik már az ágyacskájába!!!), fáradt, vagy nem, milyen játékhoz, ruhához, ételhez, italhoz, barátokhoz, tevékenységekhez van kedve.

Amiben csak lehet, meghallgatjuk és teljesítjük a kívánságát.

És hogy ez miylen boldoggá teszi őt! :)

Reggelente táncolva jön át a mi szobánkba és énekel a maga módján - "viccesen nyekereg" - mi meg az apjával nem tudunk szóhoz sem jutni, annyira boldogok vagyunk!!

Új korszak hajnalodik, szép lassacskán - Anya, hol vagy? Mit csinálsz?

Igen, néha úgy érzem, mintha kezelhetetlen lenne a gyerekem!!!

Nem csinálok óriási nagy ügyet belőle, tudom, hogy még csak 3 éves, tele energiával és tennivágyással, de még egyelőre nincsenek nagy kitűzött céljai, amik felé ezeket az energiákat mozgósíthatná - ezért huncutságokba torkollik a sok energia...

Kér egy pohár kakaót, aztán kiönti nagy lendülettel az asztalon. Amikor mérgesen összehajtogatnám a terítőt, hogy a mosogatóba öntsem a kiömlött kakaót róla,  szeretné kitépni a kezemből a terítőt, és kétségbeesetten szirénázik a földön, amikor nem engedem.

Felmászik a szekrény tetejére, és ledobál onnan mindent, amit a kezeügyébe kerül. (játékok)

Úgy általában hajigál, mindent, amit csak tud. - a cumijait, a ruháit, a takaróit, párnáit.

Apjával csak nézünk egymásra - nem fegyelmezünk, nem szidunk, nem próbáljuk meg megmagyarázni, hogy --- mit is? hogy ez így nem helyes?

de hát mit csináljon szegényem a kitörő energiáival??

úgyhogy inkább könnyedén vesszük a dolgot, és nevetünk együtt.

Felöltöztetni sem egyszerű, mert rámnéz, "én akkor most elszaladok" - mondja, majd hatásszünet után valóban, körbe körbe futkos a lakásban.

Ilyenkor egyszerűen nem erőltetem az öltöztetést - ha a reggelinél ülünk, sokszor már nem is odafigyel, nem is ellenkezik, és akkor könnyen megoldható minden.

Igazából elbűvöl az ereje és a bája.

Az persze már sokkal nehezebb ügy, hogy rúgkapál, amikor a pelenkázóasztalon van.

Már többször úgy mellberúgott, hogy még másnap is fáj.

Nem érti meg, hogy fáj nekem, hiába mondom.

Megverni nem fogom. Beszéltem az óvónénivel is, teljesen egyértelmű az állásfoglalás, hogy nem lehet egy gyereket megütni, semmilyen, semmilyen indokkal.

Várni kell még, amíg lesz annyi belátása, hogy megérti.

ÉN most inkább kimegyek a szobából, ha apja is itt van, és apját küldöm be magam helyett.

és hát persze most már igazán lehetne annyi eszem, hogy vigyázok magamra, és nem állok úgy oda, hogy egy jól irányzott rúgással ismét telibe találjon.  Világos, hogy csak játszani akar, és nem tudja megfékezni a saját hatalmas testi erejét.

de nem tudja még a határait.

Hurrá, hurrá, hurrá!

Mindössze három nap volt ez a rémséges harcolás - valahogy mindig megoldottuk persze erőszak nélkül - hol az apja tette fel Andrist a nagybiciklire, és ment a két férfi reggel a bölcsibe végül békésen, hol a maciját babusgatta, valahogy majdnem mindig rá lehetett venni, hogy végül békésen a bölcsibe megérkezzünk.

Az utóbbi két nap éreztem úgy, hogy kicsit többről van most már szó - hogy talán igazán szenved attól ,hogy ott van.

És igen. Úgy volt. Nem tudta a saját szavaival elmondani, de most hirtelen megértettem.

2 hónapja átépítik a bölcsit, és a gyerekeknek - és felnőtteknek - nem volt benti játszóhelye, csak kinti.

Augusztus 1. óta egész álló nap a játszótéren lenni azért az is nagyon fárasztó!!!!

Tegnap mikor megkérdeztem, hogy nem akar-e biciklizni, hintázni, csúszdázni, mászókázni, a legnagyobb meglepetésemre az volt a sírós válasz, hogy nem.

És most elkészült végre az új épületszárny, és hétfőn be is költöztek!

Ma már nem kellett harcolni vele reggel!!! hurrá!!

édesen legózik, vasutazik, mindent csinál, amit lehet, BENT.

Nagyon örülök és boldog vagyok, hogy újra boldognak látom szegénykémet!! Nagoyn elfáradt a végére ennek a nagy projektnek!!! éppen idejében készült el az új épület!!

Drágám, sír reggelente, hogy nem akar bölcsibe menni.

Megpróbál kimászni a babakocsiból, rettenetes érzés visszaerőltetnem a gyerekülésbe, és lefejteni a kis kezét az ajtókilincsről, amikor zárom be az ajtót.

De megígértem neki hogy ma hamarabb elhozom.

Én tudom, hogy tényleg nem szeret ott lenni, hiába mondják a bölcsisnénik, hogy remekül eljátszik. Amikor megérkezem, rohan hozzám.

Biztos vagyok benne, hogy nem változott semmi a bölcsiben, csak éppen most nem szeret odajárni. Ők ugyanolyanok, de a kisfiam most egy nemszeretem korszakában van.

és én megpróbálom tisztelni ezt a korszakát is, és lehetőleg a legkevésbé erőltetni őt.

Ma is hamarabb megyek érte, mihelyst tudok.

Tegnap felhívtak a bölcsiből, hogy jöjjek Andrisért, mert sír, fájlalja a fülét. 38,3 volt a láza.

Amint eljöttünk a bölcsiből, nem sírt és nem voltak nagy fájdalmai, épp csak kicsit panaszkodott a fülére.

Mire az ügyeletre értünk, elaludt.

Semmi komolyat nem állapított meg az orvos, de azt elmagyarázta azért ,hogy ha a gyerek szívja az orrát, akkor az "anyag" bizony a füle felé mehet - és ezt lehetőleg el kell kerülni - pl. gyakori orrtörléssel, orrspray-vel.

Javasolta még, hogy magas párnát tegyünk éjszakára a feje alá.

Mára teljesen jól van, az antibiotikumos kezelést ismét megúsztuk, hurrá!

Azért annyira nem vagyok kétségbeesve...

Visszaadtuk rá a pelenkát - sajnos a bölcsiben egyáltalán nem figyelnek oda rá, hogy mikor szól, hogy vécére kell mennie.

A diafilmek helyett pedig most inkább mesefilmet néz a tévében és gyakran el is alszik a tévé előtt.

Ezt sem bánom olyan nagyon.

Majd kialakul. Nem erőltetek semmit.

Vettem diavetítőt, és egy halom mesefilmet is hozzá!

Óriási sikere van, Andris bemászik a kis ágyikójába, villanyt lekapcsoljuk, anya odaül az ágya mellé, és együtt elmerülünk a mesék világában...

Az elalvás is egészen könnyedén megy utána!

Úgy látom, ez most már hozzá fog tartozni az esti rutinhoz...

Ez persze nem jelenti azt, hogy könyveket ne vennénk ezentúl - de az is egészen biztos, hogy diafilmekből is óriási gyűjteményünk lesz...

Hihetetlen, de így van!

Kis lusta dög volt még itthon a nagyfiú 10 nappal ezelőtt is! Kérdésemre: kell vécére menni? rendszerint nagy "neeeeeeem!!" volt a válasz, majd kisvártatva már rottyantott is a gatyájába nagy röhögve az én édes kisfiam.

A 10 napos nyaraláson azonban elhatároztam, most fülön csípem őkegyelmét, és megtanítom vécére menni...

Sejtettem én már régóta, hogy az egyetlen dolog, ami őt visszatartja attól, hogy elszaladjon a vécére, az, hogy rettentően elfoglalt!!! Egész egyszerűen: Nehéz abbahagyni a játékot!!

Mondtam is neki: nézd csak, ez a kisvonat itt megvár téged!

És amilyen édes a kis huncutbogár, most ő maga mondja már - ez megvár! - és szalad a vécére!! :)

A processus rém egyszerű volt: vettem egy mély levegőt, és kihasználva végre a meleg, napsütéses időt, nem adtam rá pelenkát nappalra - jöjjön, aminek jönnie kell, bele a kis alsónadrágba, vagy hát szanaszét a kertbe - csak az anyukám meg ne lássa ... :)

Eltartott egy-két napig, amíg tudatosult kisfiunkban, hogy most akkor mi is történik, ha ő úgy érzi belül, hogy most valami jönni fog, és megérezni, hogy milyen is az, ha az a dolog már kinn van.

Harmadik napon már önállóan szaladt ki a kertbe,  hogy meglocsolja a füvet - arra nem gondolt a kis hebehurgya, hogy hát a kis nadrágot is le kéne tolni!

Negyedik nap meg már a vécét is megtaláltuk időben, és a kis gatyát is le tudtuk tolni időben!

A nyaralásból hazafelé nagy bátran már csak kis alsónadrágban jöttünk!! És nem csalódtam - bizony, időben szólt, hogy pisilni kell!

A szobatisztaságra nevelés magyarul nem ördöngösség.

Ha jól sejtem, a legtöbb gyermeknél a 3. születésnapot megelőző vagy követő nyáron meleg időben egy hét alatt beáll a dolog, ha nem lett másképp nagyon elrontva...

Igazából erre már rájöttünk akkor, amikor Andris még nagyon picike volt- de apa most egy nagyokos könyvben olvasta újra - és használja is...

Azt mondja az ébren levő Andreasnak, hogy most kimegy, mert dolga van, de vissza fog jönni.

Amikor kijött a szobájából, hallhatóan viselkedik - valami kis zajt csinál, amivel azt üzeni a kismanónak, hogy apa teszi a dolgát, és nem lesi nagy fülekkel, hogy kismanó elszenderült-e már, mert apának ez voltaképpen mindegy is...

És ha hosszú idő múlva visszamegy, és kismanó még nem alszik, akkor is úgy megy vissza a szobájába, hogy nem őhozzá, hanem csak a szobájába... mittudomén, megigazítani a függönyt... és aztán kijön...

működik! :)

Tk. az energia és a fantázia lennének a kulcsszavak a bébikor utáni gyermekbirodalom kialakításakor...

(Magyarul, olyan mászókát kellene valahogy a gyerkeszobába aplikálni, hogy közben az megtestesítsen egy királyi várat... vagy mondjuk egy repülőgépet...??!!)

Töröm a fejem, töröm, töröm...

Egy vagyonért persze, hogy lehetne ilyet is csinálni.

De ma jól megnéztem a játszótéren a mászókát - eszméletlen biztonsági követelményeknek kell ám megfelelnie egy mászóalkalmatosságnak, hogy az ember rá merje engedni a gyerekét. És ezek a cuccok csillagászati árban vannak.

Márpedig én még mindig ott tartok, hogy a testi ügyesség és a mozgáskordináció finomodása, az izomerő növekedése és a bátorság, az intelligencia, a vállalkozókedv - sőt, az érzelmeknek is! - legjobb iskolája valamilyen intelligens mozgásforma!!

Tehát a gyerekemnek ezt az oldalát igen fontosnak tartom fejleszteni.

A szépérzék és a rendérzék is fontos dolgok, meg a kreativitás - de hát nálam akkor is mindez MOZGÁSsal párosodva a legmagasabb rendű emberi tevékenység.

Tehát - MOZOGNI FOGUNK! táncolni? síelni, úszni, netán tai chizni, kungfuzni, sziklát mászni, búvárkodni, nem tudom. amit majd akar a gyerekem...

remélem, a magyar néptánc, a modern tánc és az argentin tangó is a palettán lesz!!!!!!!!!!

ehhez viszont milyen gyerekszobát tervezzek???? :):):)

Basszus, megkaptuk!!! - már ecsetelem, kenegem, úgy tűnik, gyorsan múlik...  - de közösségbe nem mehetünk vele...

Kb. egy hete  vettem észre az orra tövében egy kis sebet, ami váladékozott.

A bölcsiben azt mondták, hogy ez néha az erős orrtörléstől előfordul, de a gyógyszertárban ha megkérdezem, tudni fogják, hogy milyen kenőcsöt tegyünk rá.

Óh, gondotlam magamban, egy kis cinkes hámosító kenőcs, aztán kész.

Igenám, de teltek múltak a napok, a seb meg csak egyre nagyobb lett. Sőt, az orra hegyén is megjelent egy kis pattanás, és a járomcsontján is... - még mindig nem gyanakodtam...

Viszont ma délután amikor megláttam a bölcsiben Andrist, azonnal kapcsoltam, hogy itt valami gáz van!! A kisfiam sebei nem gyógyultak, nagyobbak lettek, az orra tövében levő icurka-picurka nedvedző seb alatt pedig  már egész nagy var kezdett kialakulni, annak ellenére, hogy a múltkor a strandolásnál már leázott - a másik sebecske közepén pedig jól láthatóan genny kezdett gyűlni ma.

Azonnal elviharzottunk az ügyeletre. Kaptunk is már mindenféle csodakenőcsöt, fertőtlenítőoldatot... Már egy órai kezelés után is sokkal jobban néz ki.

Eszem megáll. Soha életemben nem láttam még ilyet. Azt sem tudtam, hogy gyerekközösségben gyakori!!! még mindig kissé sokkos állapotban vagyok...

Állítólag nagyon fertőz- remélem, mi nem kapjuk el!!

internetről való info szerint megfelelő kezelésre gyorsan gyógyul... Remélem, a valóságban is így lesz! - :

Júniusban úgy engedtem el Andrist kirándulni a nagymamáékkal több napra, hogy apját felszereltem egy egész rakomány gyógyszerrel, és a kedvenc köhögéscsillapító szirupommal, a Stodallal, mert bizony köhécselt a gyermek. Makkegészségesen jött haza, kicsit túldimenzionáltam talán a dolgot, de jobb az óvatosság, én legalábbis mindig az első köhintést is komolyan vettem!

Most kb. egy hónapja egyszer csak azt vettem észre - hogy hiába takaródzik ki, ("többé"??) - NEM KÖHÖG!! - hát, remélem, hogy nem is nagoyn fázik, mert bizony, most már nem ébredek fel hozzá, hogy betakargassam!!! :( :)

Lehet, ohgy egyszerűen kinőtte a köhögést? megerősödött kellőképpen az immunrendszere és a kis tüdeje? - nem tudom, de örülök neki. Kíváncsi vagyok, a telet hogy fogjuk átvészelni... :)

Juhéj, ma nekem is sikerült cirkusz nélkül ágyba varázsolnom, és még magára is hagynom kismanót egyedül a meseolvasás után!!!

igaz, azt még nem merem mondani, hogy "Jó éjszakát, kisfiam, most leoltom a lámpát ,aludj jól...!" :)

Csak azt ,hogy "Mindjárt jövök vissza, csak kiszaladok a vécére..." - aztán persze nem jövök - de így legalbb működik, elalszik egyedül!!!

Micsoda pálfordulás!!! Szinte hihetetlen ez a változás, ami alig 2 hét alatt történt! -
a teljes katasztrófából- ordítás, sírás-rívás, este 10.30kor még karatézés az ágy körül, és teljes végkimerülésben álomba merülés aztán - a mostani teljes tökéletes harmóniáig!!!
Fél hétkor vacsora, aztán fürdés - ma kihagytuk - kis tévénézés, aztán ágyban közös meseolvasás, majd anya vagy apa elköszön, és egyedül elalvás.

ahogy a nagykönyvben meg van írva!!! :) (sőt, a - már bocsánat - hülye nagykönyvek némelyikében egészen brutális módszerek vannak leírva, amik az én érző anyai szívemnek amúgy sem passzoltak. Hogy ti. hagyjuk a gyereket, hogy álomba sírja magát. Arra pedig egyszerűen nem is tudott mit mondani a másik nagyokos könyvem, hogy mit vcsináljunk, ha a gyerek egészen egyszerűen kimászik az ágyából??? azt ugye mégsem lehet elvárni egy szülőtől, hogy az ágyhoz kötözze a gyerekét???

röviden összefoglalva a legfontosabb változások, amiket eszközöltünk a siker érdekében:

1. új ágy. a régit, a rácsos kiságyat már régóta utálta, az új nagyágyat kezdettől fogva imádta, - közösen választottunk új ágyneműt, olvasólámpát a fejéhez!! - -ez nem is tudtam, hogy milyen fontos!! - és kis polcot is kapott a fejrészhez, a kedvenc játékaival, könyveivel... - és az édes autós falvédőt is felszereltük !

2. napközbeni alvást egyszerűen kihagyjuk!!!!!!! - Még így is elképesztő formában csinálja végig az egész napot!!!! - de legalább estére kicsit elfárad!!!!!!!!!

3. esti rutin apa vagy anya teljes odaadó szeretetével, babusgatásával, meseolvasásával. Bizony, tetőtől talpig a helyzet magaslatán kell lenni! türelemmel, okos kompromisszumokkal, kellemes élménnyé varázsolni az ágybamenést!

4. a szobácskáját is rendezgetjük, csinosítgatjuk, hogy minél nagoybb öröme legyen ott lenni. ma pl. együtt elhoztuk az együtt kiválasztott kisvakond képek fotóit a fotóstól. Ki is raktuk a falára - egyelőre csak kis ragasztógyurmával - még keresgélem a képek helyét a falakon... Annyira örült ezeknek is!!! :)

hát enniy. Nem sok, de mélyreható változtatás! :) - és teljes, váratlanul teljes siker!!!
 

Hát mire, mire?! :)

Mindent az égvilágon ki lehet oda pakolni, hogy a gyerekszoba - és a lakás - minél használhatóbb, levegősebb legyen!!

Sajnos egy család életében ez a pakolás egyszerűen szüntelen, szüntelen, szüntelen!!

Örökkön örökké megunt játékok, kinőtt ruhák, feleslegessé vált bútorok, könyvek, sporteszközök... a gyerek születésétől kezdve kb. 20 éves koráig...

Akkor talán abbahagyja a növést, - bár akkor meg elkezdi a csajozást, pasizást :) - és akkor talán meg ennek az új igénynek kell már megfelelnie a kis szobácskájának - egészen addig, amíg el nem költözik otthonról a már hatalmassá vált ördögfióka!! :)

Érdemes a kis kamrát is szépen rendben tartani - és akkor még az unokák is élvezhetik a szép játékokat!!! - időt, energiát és pénzt lehet megspórolni azzal, ha nem dobáljuk el, vagy nem kótyavetyéljük el a már felelslegessé vált holmikat, hanem szépen megvárjuk vele a következő generiációt!!! :)

Én emlékszem, órákat töltöttem annakidején a boltokban a megfelelő ruhaneműk és játékok kiválasztásával. Bútorokat is egyenként kellett beszereznünk - kis rácsos ágy, pelenkázó, babakocsi, biztonsági gyermekülés autóba, kis ringó székecske, amiből már nézelődhet a gyermek beszíjazva, amíg anya szélsebesen főzi az ebédet!! :) - hogy csak a legfontosabbakat említsem...

Ha az "anyagbeszerzésre szánt" időt az újdonsült anyuka és apuka majd inkább pihenéssel töltheti - az már főnyeremény!