A szomszédunktól kaptunk ajándékba egy ugyanolyan csővázas emeletes ágyat, mint amilyent az albérlőnk szobájába mi is vettünk annak idején, és amit Andris már jól ismer éppen ezért - nagy előszeretettel mászik le, s föl a kis létrán, ha bekéredzkedik lakótársunk szobájába.
Andris ma teljesen odavolt a boldogságtól, hogy egy ilyen nagy ágyat összeszereltünk neki.
Én ugyan az összeszerelés közepén közöltem apjával, hogy utálom az ágyat, nem ilyet képzeltem el, ronda, nem illik a szobába, sem Andrishoz, stb, de aztán már nem lehetett visszafordulni, mivel Andris annyira belelkesedett, hogy muszáj volt felállítotani az ágyat.
A felső tartórácsokat nem szereltük be, és alulra tettük a védőrácsot.
Juhéj, eddig teljes siker!
Andreas boldogan mászkált a rácsokon le és fel, majd teljesen önként és dalolva mászott az új, nagy ágyába!!
A felül körbefutó vázra dekorációkat aggattunk - irtó édesen mutatnak.
Hát, ha nagyon beválik, akkor kénytelen leszek én is megbarátkozni vele!!! :)
