Az egyik legcsodálatosabb dolog a nevelésben, hogy a szülő szocializálja amúgy édes és neveletlen, elemi ösztönöktől vezérelt csemetéjét.
Szépen, fokozatosan rábéreszti arra, hogy nem ő a világ közepe, és hogy nem minden vágya teljesülhet. De azért, mindezek ellenére, ő nagyon fontos nekünk, és sok vágya igenis, teljesülhet.
Fontos, hogy szerettel és kíméletesen járjon el a szülő, mert ha nem így teszi, a folyamat végén lehet, azt hiszi a gyermek, hogy ő már nem is lehet sosem a világ közepe, és hogy egyetlen vágya sem teljesülhet. Tulajdonképpen feladja azt az eredeti hiedelmét, ohgy a világ egy szerethető hely, és jó benne lenni.
Holott ha a szülő jól végzi a feladatát, akkor a gyermek, ha felnő, válhat sikeres felnőtté, teljesülhetnek az álmai és vágyai, válhat a világ közepévé - legalább egyvalaki számára - és boldogulhat úgy, hogy közben nem gázol át másokon.
