Hogyan is kell kapcsolatot építeni - nem csak az oviban - az életben?
Kimutassuk-e, vagy sem, hogy valaki fontos a számunkra??
A mi részünkről egyértelmű az életfilozófia - igen, ügyesen és szeretettel ki lehet mutatni, hogy valakit fontosnak tartunk - de futni természetesen nem fogunk senki után.
Andrissal néha meglepjük Ingert, a legkedvesebb barátnőt kisebb ajándékokkal - egy-egy rajzzal, mikor hazajött végre hosszú nyaralásából, vagy legutóbb csak úgy, minden ok nélkül.
Ma egy egészen különleges, gyönyörű ajándék várt az oviban - Rajta a felirat: "Ingertől... Andrisnak"
Egy csodálatosan kidíszített papír kispárna- szegéllyel, virágocskákkal, középen rajzzal: két kis figurával -egy fiúval és egy kislánnyal... :)
Mikor megláttam, könnyek szöktek a szemembe.
Mondhatnám - nem számítottam ilyesmire, mivel a közeledésem eddig Inger anyukája felé szinte teljesen sikertelen volt... Ez az első olyan rendkívül erőteljes és pozitív visszajelzés, hogy értékelik Andris és az én igyekezetemet, hogy szeretnénk barátkozni velük - és hogy ő is kimutatja azt a vonzalmát, amiről pedig nagyonis tudunk!
Lám-lám - a szülői nevelés itt kezdődik! Hogy bátorítjuk a gyerekeinket, hogy kimutassák a szeretetüket egymás iránt, és hogy viszonozzuk a kedvességeket!
Ez az intimitás tanulásának és a játszmamentességnek az útja...
Most természetesen Andris van ismét a soron. Igaz, ő fiatalabb egy évvel, és kézügyessége nem annyira jó - de most gondolkodom rajta erősen, hogy mi lenne a legméltóbb válasz erre a gyönöyrű ajándékra... Majd Andrissal összedugjuk a fejünket...
