Andris 11. hónapját tegnapelőtt betöltötte. Nemsokára egy éves a nagyfiú!
Múlt héten a babaúszáson életében először nyafogott, és csak kelletlenül csúszott le a csúszdán.
És mintha a szeparációs szorongás is most kezdődne nála. (elég későn, ha jól olvasom)
Ha eltűnök a látóteréből, nem sokáig bírja. Hangos sírással hív, és a kardigánomat szinte letépi rólam, ha behajolok a kiságyába vagy a mászókájába.
Ha megtehetem, azonnal reagálok a hívására és kérésére - odamegyek, lehajolok hozzá, megpuszilom, és ha nagyon kéri, fel is veszem magamhoz.
Naponta már csak egyszer szopik rendszeresen, reggelente. Napközben ha bölcsiben van, még cicire teszem, és este is néha, ha kéri, de pótlás kell hozzá.
Nem olyan régóta kezdtem adni neki a Nestlé NAN 2 tápszert - szereti, és fontos is számára, hogy elegendő fehérjét kapjon.
