Hát, nem könnyű a nyugalmat megtalálni...
Ugyebár, kismanó mostanában teljesen normális, hogy úgy jön haza, mint egy kismalac, úgy értem, olyan koszosan. Jó lenne tehát minden este megfürödni... Sajnos ez bizony igen kétesélyes dolog, naponta változó kimenetellel.
Aztán tegnap miután befészkelte magát a nagyágyba, a takaró alá, még párszor felkelt, és ugrabugrálni kezdett a nagy matracon. Naná, hogy leesett, és beverte a kis kobakját. Akkor anya felnyalábolta a sivalkodó kismanót, és ELMAGYARÁZTA NEKI, HOGY A KISÁGY SOKKAL BIZTONSÁGOSABB.
Nem azt mondom, hogy óriási sikerem volt, és hogy kismanó önként és dalolva ment a saját kiságyába, de miután kb. 10 percig lapult az ölemben, a saját szobájában, beszélgetve és mesélve neki a kistraktorról és az anyukájáról, aki bizony a kiságyba fektette a kistraktort, és még a takarót is rátette, - valamennyire megnyugodott, sőt, lenyugodott.
Jól előkészítettem, hogy márpedig most a kiságyába fogom őt betenni, és némi kis trükkökkel - berámoltuk a fél játékpolcot a kiságyba - azért sikerült rávenni őt, hogy ne akarjon kimászni...
