Ah, a szocializáció!! -
komoly dolog ám ez, és anyának és apának állandóan résen kell lenni, hogy kismanót eligazítsa a helyes társas viselkedés szabályainak dzsungelében...
Megmagyarázhatatlan büszkeséggel tölt el, hogy már nem azért ülünk a homokozó mellett, hogy csetlő botló csemeténket kihámozzuk a gödörből, hanem azért, hogy kihámozzuk őt társas konfliktusaiból.
Szerény meglátásom szerint lehetőleg passzív résztvevőként érdemes a háttérben sompolyogni, de ha konfliktushelyzet alakul ki, és tettlegességig fajul a dolog ,érdemes minél hamarabb közbelépni, mivel így megelőzhetjük a komolyabb lelki és fizikai sérüléseket.
Bizony ,záporoznak a - nem, nem kisfiam, az nem a tiéd! - szeretnéd kölcsönkérni Tomitól a biciklijét? - Várj egy kicsit, mindjárt te következel, de előbb Dávid, aztán Bogi...- típusú anyai és apai útmutatások... De ma például a parkban az "Elnézést, csatlakozhatunk a labdázáshoz?" típusú kezdeményező akciót is bemutattuk gyermekünknek.
Alakul is a dolog - örömmel látom, hogy kisfiam pl. igen egyértelműen lép fel számos helyzetben, és ügyesen - bár kissé még talán érdesen - képviseli a saját érdekeit - ezenkívül örvendetes, hogy igen empatikus, és ő maga is szívesen puszilgat és támogat más gyerekeket balesetek esetén, igazán édes testbeszéd és mimika kíséretében.
