Július végétől augusztus elejéig felborult a napirendünk.
Sok szállóvendégünk volt, emiatt Andrist ágyastul átköltöztettük a mi szobánkba. Aztán beültünk az autóinkba világot látni - ez szintén nem kedvezett a napi és esti rutin gyakorlásának! :)
Aztán ahogy visszajöttünk a nyaralásból, rá másfél hétre, augusztus utolsó két hetében elkezdődött a nyelviskolám. Andrist, ahogy tavaly is, hordtam magammal a nyelviskola bölcsijébe.
Igenám, de nagy változások voltak ott is. Sajnos a kedvenc bölcsisnénik más csoporthoz kerültek most. Ezenkívül sok új kisgyereket is felvettek a bölcsibe, és ők bizony nagyon sokat sírnak - legalábbis most, eleinte. Az új bölcsisnénik pedig hát részben velük vannak elfoglalva, részben pedig --- hm, hm, hát hogyismondjam csak, kissé nemtörődöm és lusta módon álltak a csemetékhez, akkor sem igen foglalkoznak velük, amikor pedig megtehetnék.
Na, ezt aztán itthon is megéreztük.
A nyaralás után csak az volt nehéz, hogy időben ágyba varázsoljuk kismanót - a nagyon későtől haladtunk az egyre korábbi felé -, a bölcsis rossz tapasztalatok miatt ez tetőzött azzal, hogy a saját ágyában sem akart elaludni, sőt, ha sikerült is valahogy ott elaludnia nagy nehezen - altatáskor reklamált, hogy ne menjek ki a szobájából!!!, vagy hagyjam égve a lámpát, csupa korábban ismeretlen kérés - éjjel is felébredt, és átkéredzkedett hozzánk a nagyágyba, mint kisbaba korában!!
Hát, megadóan tűrtem ezt a sok "kilengést", várva, hogy végre elkezdjük az új bölcsit, ahol végre helyet kaptunk!
A férjem kérdezgette néha, hogy biztos vagyok-e benne, hogy jó ötlet-e, hogy ennyire rugalmas és megengedő vagyok nagyfiunkkal, és nem fog-e újra átszokni hozzánk??? -, de biztos voltam benne, hogyha nem kell a régi bölcsijében tűrnie azt, hogy "ő nem fontos", "már képes egyedül is játszani" - akkor minden rendben lesz újra.
Persze, a bölcsi hiányosságait igyekeztem minden erőmmel kompenzálni itthon.
Nem mentem edzésekre, hiába is érzi jól magát az ottani jászóhelyen, gondoltam, inkább babusgatom most egy kicsit, hiszen arra van láthatólag a legnagyobb szüksége.
Tegnapelőtt ébredt fel utoljára éjjel. Hangosan hívott, bementem hozzá. Megpróbáltam, mi történik, ha most már kis sem veszem a kiságyából.
Előző nap, amikor hívott, kérte, hogy vegyem ki. Ki is vettem, de nem vittem át magunkhoz, csak az ölembe ültettem és úgy ültünk a sötétben kb. 6-7 percig. Ringattam, dúdolgattam neki. Hozzámbújt, és éreztem, hogy lassan elernyed a kis teste. Aztán visszatettem a kiságyába, és mivel kissé felébredt, megkérdeztem, hogy hozzak-e tejet, rázta a fejét, hogy nem. És vizet? Bólogatott. Jó sokat ivott is az ivópoharából, amit hoztam neki. Utána kis időt még vele töltöttem, de aztán magára tudtam hagnyi a kiságyában, és vissza is aludt önállóan. Nagyon örülök ennek, hiszen pár napja még ki sem tudtam jönni a szobájából, amíg el nem aludt.
Tegnap már fel sem ébredt éjjel, és az elaltatás is simán ment. Kicsit énekelek neki még, miután lekapcsoltam a villanyt, aztán kimegyek a szobájából. Néha még szólongat, hogy mama, mama, akkro válaszolok neki, hogy itt vagyok kisfiam, pakolok a másik szobában, és arra megnyugszik, és elalszik. (ha nem, ha nagyon hív, akkor persze bemegyek hozzá.)
Ma kezdtük az új bölcsit!
Nagyon szuper!!!
egyelőre az 5 újonnan felvett gyerekből csupán 3 jött - és jövő héttől még fognak jönni majd újak. Mind a három "bölcsisnéni" - fiatal, szakképzett kislányok - együtt volt a gyerekekkel, volt alkalmam mindegyiküket megfigyelni. Nagyon nagyon nagyon helyesek és lelkesek. Látom hogy nagyon jó kezekben lesz a gyerekem. Igazán tudnak figyelni rájuk és követni a gyerekek gondolkodását, igényeit.
