Áprilisban írtam arról, hogy mennyire szereti a könyveket Andris.
Utána volt egy időszak, amikor szinte rá sem nézett a könyvekre, pedig Magyarországról is hoztam aranyosakat.
Talán csak egy könyv nyerte el igazán a tetszését, a Petőfi Sándor: Arany Lacinak c. könyve, ami gyönyörű képekkel van illusztrálva.
Most viszont rákapott megint a többire is. Legalább 20 percig "olvasott" ma a nagyszobában, amíg én készülődtem a játszótérre, és keresgéltem a szemüvegemet, ami javításra szorul.
Izgatottan válogatott az odarakott könyvek között, és nagy nevetéssel húzta az arca elé némelyiket, hogy aztán kikukucskáljon mögüle!
Az esti mese olvasást is kezdjük bevezetni.
Azt vettem ugyanis észre, hogy ha már semmi nem segít az esti elalváskor, ami régebben segített - játékok a polcról, zenélős maci, egyebek - akkor segít, ha mesélni kezdek!!!!!!!!!!!!
odafigyel arra, amit, ahogy mondok, bár a nagy részét még biztosan nem is érti.
Igyekszem ezért inkább egyszerűbb szavakat használni, és ha könyvből is olvasok fel neki valamit, összefoglalom még egyszer rövid szakaszonként, más szavakkal, és a képekre is mutogatok, hogy minél többet megértsen.
Viszont még nem alakult ki, hogy minden este van meseolvasás, könyvnézegetés, mert néha anynira fáradt, hogy csak elfekszik a kiságyában fürdés után, és már alszik is a cumikkal a kezében.
A mesekönyvben minden olyasmit is mutogatunk neki, amit már felismerhet. Pl. az arc egyes részeit, a testrészeket, tárgyakat, ezeket mind megnevezzük, megmutatjuk neki saját magán, magunkon, a rajzon, és újabban, napközben, ha macival játszunk, a macin is.
nagoyn édes, ahogy ő is próbálja mondogatni a szavakat!
