Vendégeink voltak - ilyenkor persze lazább az esti rutin.
Na de hát azért este 9 óra körül mikor már majd leesik a lábáról álmosságtól, mégiscsak ideje ágyba dugni kismanót.
ha az olyan könnyű lenne!
Apja vállalta a feladatot, de csak odáig jutott vele, hogy nem lhetett magára hagyni a gyerkőcöt a kiságyában, mert annyira ordított és sírt.
Akkor apja magához ölelte. ez működött is. csak hát ugye ha visszatette a kiságyába, kezdődött a sírás-ordítás előlről.
Éppen jókor jelentem meg, mert apja már vitte volna ki vissza a kertbe a vendégek közé a pizsamába öltöztetett Andrist.
Hej, hova viszed a gyereket???? - hát, nem akar aludni.
Átvegyem, vagy akarsz még kísérletezni?
persze, átvettem.
Első körben belül megerősítettem magam, hogy semmiáron nem fogom kivenni a kiságyából. (szerintem pontosan azért hisztizett annyira apjának, mert ezek a belső határok nem voltak sziklaszilárdak apánál)
Második körben pedig úgy, ahogy már máskor is, felajánlottam neki mindenféle játékokat a polcról. Nem baj, hoy egyiket sem kérte, sőt, határozottan, mérgesen rázta a fejét. Ilyenkor inkább azon van a hangsúly, hogy képes volt fókuszt váltani - azaz, most már legalább arra figyel, hogy mit nem akar a polcról! És bízik benne, hogy anya azért elég ügyes lesz, és csak talál valami vicceset végül! .) na, lássuk még mi van a terítéken?
Se könyv, se kirakós játék, sem az új kedvenc zsiráfos safari pálya nem nyerte el a tetszését. Nem baj, ilyenkor aztán már muszáj nagyon kreatívnak lenni! Végül a cipzáros-patentos játékkocka lett a sztár a kisautóval, ahogy a kisautó a kocka rejtett, kis kapcsok alatti útvonalán furikázott. Ez végül mosolyt is csalt az arcocskájára.
Ezt egy kis idő múlva már a kiságyába is kérte. Akkor kimentem és melegítettem neki egy kis tejet, hogy egészen megnyugodjon és elálmosodjon. A tejet jóízűen megitta és könnyedén magára lehetett hagyni már az elalvás előtt. Magától elaludt kisvártatva.
És én arra gondolok, hogy ez egy óriási érzelmi erőfeszítés és intelligencia, hogy tud a "programon" változtatni!
Olyan erős szeretethullámok öntenek el már akkor is ,ha csak visszaolvasok a blogomban...
Hihetetlen élmény szülőnek lenni!