Mivel jól átalussza az éjszakákat - igaz, néha kitakarózik, és erre még nem találtam más megoldást ,mint az esetenkénti ellenőrzést, - mindenesetre ma átpateroltam 14 hónapos kisfiamat a saját szobácskájába!
Kicsit nyafogott az elalváskor, de elég fáradt volt és nagyon nagoyn hamar elaludt. Fölvettem, megpuszilgattam, és mikor visszatettem a kiságyába, bennmaradtam vele a szobájában, amíg - kb. 2 perc alatt - el nem aludt.
Nagyon kommunikatív, nem csak nekem, hanem számára idegeneknek is mutogatva mondja, hogy mit kér. Nagyon erős is - ma vendégsében voltunk egy barátunk kisfiának a 3. születésnapját ünnepelni - és legnagyobb meglepetésre a mi kisfiunk képes arra, amire a 3 éves kisfiú nem: lábujjhegyre állva képes elfordítani a zárat a bejárati ajtón.
Egyébként mindenki imádta - nagoyn akaratos, nagoyn kitartó, és nagyon kedves. Sokat mosolyog, és ha megkaparinthat valami számára fontosat, azzal sokáig elvan.
folytatás két nap múlva:
Nem takarózott ki egyáltalán az első nap, és szépen átaludta az éjszakát.
Hanem aztán második nap!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ujujjuj, éjjel 1kor felébredt - én éppen akkor készültem volna lefeküdni - és hajnali 4-ig fárasztottuk egymást a legkülönfélébb módszerekkel. Nem hagytam sírni, maximum fél percig, de hiába próbáltam letenni a saját kiságyába, csak nem akart elaludni. Még magamhoz is vettem egy kis időre, a saját ágyamba, akkor egy darabig békén volt, de aztán feltámadt a kis mászhatnékja, és akkor rászóltam, kicsit hangosabban: Andreas, maradj légy szíves békén!
Hát, nem nagoyn sikerült szegénykémnek. Ennél jobban nem erősködtem vele, fogtam, betettem a kiságyába ismét.
Végén átköltöztem mellé a szomszédos matracra, és egészen közel húztam magamhoz a kiságyát. Na, hát így aztán nagy nehezen sikerült végre mindkettőnknek elaludnia.
Fel vagyok készülve rá, hogy most kicsit megint macerásabb lesz az éjszakai alvás, de kihasználom az időszakot, hogy apja nincs itthon, üzleti útról szombaton jön haza, addigra remélem, helyrerázódnak a dolgok, és ismét békés éjszakáink lesznek.
