Hát az éjszakai alvás nem nagyon megy.
Minimum egyszer felébred, akkor átkéredzkedik anya ágyába, és ott alszik aztán reggelig.
Az az igazság, hogy így kényelmesebb nekem is, mert a reggeli szoptatáshoz nem kell kikászálódnom az ágyamból, egyszerűen csak magamhoz húzom a kismanót, és már meg is van oldva a reggeli. Legalábbis a fele, mert hamarosan megint megéhezik, amiből arra következtetek, hogy már nem elég neki még reggelire sem a tejem.
Nemrég olvastam egy cikket, hogy fél és egy éves koruk között a babáknak nagyon fontos lenne napi 5-8 decililer tejet vagy tápszert fogyasztaniuk, hogy meglegyen a kellő fehérje fogyasztásuk. És hogy ennek az időszaknak a megfelelő táplálásáról keveset tudnak az anyák.
Tény, hogy én is próbáltam az elválasztás felé lavírozni - szerencsére kismanó tiltakozott, így aztán megitta gondolom a maga szükséges adagját belőlem.
Igyekszem most is biztosítani számára a kellő folyadékot és fehérjét, hogy már nem szopik napközben, és este sem, csak reggelente.
Az éjszakai alvásról - és a nappaliról is - az a véleméynem, hogy majd beáll.
Az első év annyira intenzív egy kisbaba szempontjából - hol a foga jön, hol fejlődési ugrás van és megéhezik éjszaka, hol épp csak ellenőrizni akarja, megvan-e még anya -hogy szerintem millió és egy oka van a picurkának ,hogy felébredjen és anyát követelje.
Abszolúte nem görcsölök rajta.
Most vettem ugyan egy könyvet - hátha lesz erőm átrágni magam rajta - mondván, hogy az alvásprobléma jó sokáig fennállhat, akár 7, 8, vagy rosszabb esetben 10, 12 éves korig is - ezért nem árt tudni, mit írnak róla az okosok.
De máskülönben a saját személyes tapasztalatom a vezérelvem:
ez pedig a következő: az én véleményem, hogy a picibabák utánzással tanulnak. Ha felriad a kicsi és anya ellazult teste veszi körül, ő is megtapasztalja, hogy félálomból hogyan lehet újra visszaaludni. Mert az érzések ragadósak... Az ellazult meleg test jó esetben ellazítja a kis izgága butácskát is, mit is kellene ilyenkor csinálni.
Én még várok azzal, hogy kismanó ezt a nehéz műveletet - néha még nekünk, felnőtteknek sem igazán sikerül! - egyedül is kipróbálja.
Pontosabban: ha látom rajta, ohgy nagyon álmos, vagy hogy éppen elfogajda azt, hogy magára hagyom a kiságyában, akkor beteszem a kiságyába, és még a szobájában matatok. Régebben nagyon szokszor elaludt magától is így, egyedül. Mostanában meg nem igazán próbáltam. Lehet, újra meg kéne próbálnom?
Bevallom őszintén ,olyan is van - múlt éjjel például! -hogy ellazult meleg anyai test ide vagy oda, kisördögöm fittyet hány az egészre és kiveri az álmot mindenki szeméből. Na nem sírással - valahogy az nem divat nálunk - hanem, ami nálunk a legáltalánosabb - akaratos másznivágyásával. És olyan erős a kis drága, hogy sokszor bizony ő győz - nem lehet lefogni, ő csak mászni akar...
Mivel most egy icurkapicurka szobában alszunk mindahányan a lakásfelújítás miatt, ha nagoyn nem bírok vele, szabadjára engedem ebben a kis szobában, ahol mi magunk is még csak matracokon alszunk, közel a földhöz.
Tegnap éjjel azonnal megtalálta az ablakpárkányba menekített törpecikláment, na, erre úgy kiugrottam a paplan alól, mint akit a kígyó mart meg.
Általában beválik az esti lefektetésnél, ohgy ha ennyire mászhatnékja van, akkor még egy adag tápszert adok neki, és attól teljesen beájul.
Szerintem ez valami evoluciós ösztön lehet, amit az állatvilágból hordozunk a génjeinkben, ohgy ha éhes a kisbaba, mászni kezd, és kutatja az anyamellet - vagy bármi mást, ami elérhető és ehető.
Szegényem - már ismerem annyira - egy idő után elfárad, feladja, és olyankor visszakúszik hozzám és elalszik.
Ami nagoyn bevált még, hogy a kezébe is cumisüveget, vagy csak egy cumit adok, amit - mintha a mellbimbóm lenne- csavargat, nyomogat, húzogat. Ettől teljesen meg szokott nyugodni.
Azért választottam egyébként most már tudatosan azt, hogy hiába éhes, nem adok neki éjjel kaját, mert ha ezt egyszer megteszem, akkor már tudom, hogy nincs nyugtom következő és harmadik éjszaka sem.
Inkább legyen éhes egy kicsit éjjel, majd bepótolja nappal, és átállunk a nagyobb adagokra.
