Fantasztikus.
Ez az az időszak, amikor a kisbaba, kisgyermek, ragaszkodását egyre jobban kimutatja.
Mindenütt a nyomomban van, mint egy kiskutya.
Elég szabadon neveljük, mivel szinte üres még a lakás.Magyarul: nincs járókája, és ha muszáj őt egy szuperbiztonságos helyre betenni, akkor az a kiságya.
A kábelekkel és a lakásfelújításhoz használt eszközökkel vigyázunk, elpakoljuk, és a kis "huncutbogár" viszonylag szabadon közlekedhet két-három szobában, ahova beengedjük.
Hihetetlenül élvezi, a bútorokba megkapaszkodva már jópár hete lépeget, és legszívesebben mindenhova felmászna, minden fiókot kinyitna... Örökké rajta kell, hogy legyen a szemünk!
Mivel ilyen szabadon mászkálhat, mindig talál - mi is gondoskodunk róla - felfedezni való dolgokat.
Boldogan lesem, amikor elmerülten foglalatoskodik éppen a földre fektetett, egyébként álló, nagy fém ruhafogassal, vagy az oldalára fektetett széket tolva maga előtt igazán SÉTÁL.
Ha meglát, kúszik felém, és kis karjait nyújtogatva kéredzkedik, vegyem fel.
Ilyenkor felkapom, összepuszilgatom, és szorosan magamhoz ölelem. Élvezem az intim pillanatokat.
Tudom, hogy most tanul meg szeretni, szeretve lenni. Bízni, hogy egyenesen kérhet szeretetet, nem kell trükköznie, megértem a teljesen jogos igényét a közelségre, a bújásra. Nekem is nagoyn jól esik!
Ugyanilyen bátran és egyenesen közölheti és közli is igényét a szabadságra is. Mert ha megunja anyát, könyörtelenül kapálózik, és lekéredzkedik. Ugyanolyan energiákkal, mint ahogy az előbb azt kétre, vegyem fel.
Érzékeny figyelésünk és igyekezetünk jutalma egy rendkívül mosolygós és kiegyensúlyozott baba.
