Nagoyn aranyos nagyfiú már.
Olyan igazán nagy nevelési probléma most egy ideje nincsen - talán az evés körül van egy kis vita - de nem csinálunk belőle nagy ügyet, többnyire azt és akkor eszik, amit és amikor szeretne.
talán jövőre már lehet tőle többet is elvárni , hogy a családi étkezéseknél mindig ott legyen, rendesen üljön az asztalnál, és azt egye, amit az egész család eszik... - most még teszek kivételeket vele - :) A legfontosabb, hogy boldog és egészséges gyerek legyen, aki érvényesítheti az akaratát, ha az nem veszélyes, és nem tesz vele tönkre semmit, és másokat sem veszélyeztet.
Mindenesetre kaptam egy nagyon érdekes visszajelzést egy vendégünktől, aki látta Andrist jóízűen enni a családi asztalnál - éppen spagetti volt a menü - a tészta az egyik legnagyobb kedvenc - kis rákocskákkal, finom szósszal.
A villára én felszúrtam egy kis rákot, majd a tésztát is ügyesen a villa fogai közé fogtam, ezután következett Andris, aki a villát két kézzel forgatta az aláhelyezett nagy kanálon...
A feltekert hatalmas mennyiségű tésztát meg olyan élvezettel tömte a szájába, hogy a vendégünknek elállt a lélegzete.
Sőt, szó szerint azt mondta, hogy ő ilyet még nem látott - hogy egy gyerek ti. ilyen jóízűen egyen! Neki mind a két gyerekével óriási evési probémái voltak...
Ezen azóta is gondolkodom.
Nekünk ez természetes. Számunkra nagoyn fontos, hogy sose erőltessünk semmit, és hogy minél több ételféleséggel ismertessük meg Andrist.
A közértben csokoládét sosem vásárolunk, azt a polcot szinte nem is ismeri.
A jégkrém, joghurt lelőhelyét azonban megtalálja! és kéri is őket!
A múltkor egy nagyon vicces dolog történt.
Közösen vásároltunk - én hagytam, hogy mindenfélét bepakoljon a nagy bevásárlókosárba, és amikor nem látta, én gyorsan pakolgattam ki, ami nem kellett - szinte mindent :)
Egyszercsak húz a jégkrém hűtőládák felé és mondja, jégkrém, jégkrém!
Aztán valahogy felhagy vele. Ezen el is csodálkoztam, de meg is örültem neki, hogy inkább a kassza felé navigál a gyermekem már.
Ott vettem csak észre, hogy ügyesen becsempészett a kérdezésem nélkül egy nagy tölcséres jégkrémet a kosaramba! :)
Nem csináltam vitát belőle - sosem szoktam - természetesen megvettük, és meg is ette jóízűen, a vacsora előtt!! :(
istenem, nem a világ vége. Nem minden nap történik ilyen baleset, és nem is szokás nálunk ez. Ilyen apró kis kilengésektől ő még nagyon egészségesen eszik, és főképpen - hihetetlen nagy élvezettel!
Az evés, mint az alvás, életünk egyik legfontosabb alappillére. Borzasztóan fontosnak tartom, hogy ráérezzen Andris a jóízű alvás és jóízű evés mikéntjére, és arra, hogy felismerje a testének a jelzéseit és követni tudja és merje azokat.
Felismerje, hogy éhes/szomjas vagy nem, álmos vagy nem (bizony, olykor saját maga mászik már az ágyacskájába!!!), fáradt, vagy nem, milyen játékhoz, ruhához, ételhez, italhoz, barátokhoz, tevékenységekhez van kedve.
Amiben csak lehet, meghallgatjuk és teljesítjük a kívánságát.
És hogy ez miylen boldoggá teszi őt! :)
Reggelente táncolva jön át a mi szobánkba és énekel a maga módján - "viccesen nyekereg" - mi meg az apjával nem tudunk szóhoz sem jutni, annyira boldogok vagyunk!!
