Persze, millió és egy oka van a gyereknek felébredni éjszaka - jön a foga, szomjas, hiányzik neki anya meg apa, fázik, melege van, köhög, vagy csak simán nem tud aludni - és ezek mind elfogadható, valós jó indokok, de talán ha fontos nekünk, hogy mi is azért ki tudjuk aludni magunkat éjszaka, megérdemel talán egy kis kísérletezést és próbálkozást, neaggyisten egy kis saját ágyban való együttalvást az okok kiderítésének olthatatlan vágyával, hogy végre tényleg nyugtunk legyen.
Nálunk véletlenül alakult úgy, hogy Andist ismét beengedtük egész éjjelre a saját ágyunkba.
Ez azért lett így, mert Valentinkor hosszú hétvégére egyedül hagytuk a bébiszitterrel, és ez láthatóan kissé kibillentette a lelki egyensúlyából, és mindenáron velünk akart aludni.
Oké, legyen, végül is nem vagyunk rossz viszonyban, és hát igenis, az nagyon klassz és muris, hogy anya és apa egész éjjel karnyújtásnyira van, nem igaz? Mi tagadás, mi is élveztük apával Andris közelségét. Éjszaka is elcsattant egy-két kis titkos puszi, hadd aludjon még jobban a kis szuszogó csomag.
Aztán egyszer csak gyanús lett, többször is felébredt éjszaka, és végre meghallottam, amit csak ebből a közelségből lehet meghallani: hogy az orra kezd bedugulni!! Magyarul fázik!!!!
A mostani alvós képlet némi kísérletezés eredményeképpen így néz ki:
Meleg gyapjúpulcsi helyett csak pizsama, alatta egy atlétatrikóval, tetejébe viszont két meleg paplan, köréje pedig igen hideg hálószoba, úgy 16-17 fok.
Működik!! :)
Gondolom, nem minden csemete szeretné ezt a képletet, csak azért adtam közre, hogy hátha még másnak is megtetszik az ötlet, és saját maga mellé veszi csemetéjét kísérletképpen.
Nem mondom, hogy nem kell félni, hogy visszaszokik - hiszen itt is minden gyerek más. Nálunk általában nem probléma, ha néha velünk akar aludni. Ha elfogadja aztán ismét a saját ágyát, akkor visszatelepítjük. De sosem erőltetjük. Mostanában pl. a mi ágyunkban hajlandó csak elaludni, de már nem ébred fel, és sír és tiltakozik, ha átrakjuk a kiságyába. Reggelente jókedvűen és vidáman ébred! :)
