Egy nagyon kedves ismerősöm leveléből csentem a topikcímet.
Nagoyn kedvesnek tartom ezt az "önleírás"t, - feltételezem, hogy nagymértékben lefedi a valóságot...
Tehát: Mit csináljon már egy szegény anya, aki hisztis????
Drága hisztisanya, először is, ne hibáztasd nagyon magadat. Nyivlán te sem kaptál otthonról teljesen tökéletes mintákat.
Mit tehetsz? Ha eldöntötted, hogy változni szeretnél, netán felismerted, hogy ez a hisztisség sem neked, sem a gyerekeidnek nem tesz jót, és már odáig is eljutottál, hogy a gyerekek részére pszichológust is megszerveztél, ez nagyon jó, gratulálok, igazán nagyon becsületesen állsz hozzá a dolgokhoz, és nagyon jó úton indultál el!
Mit tudok még javasolni?
valamilyen további segítséget próbálj meg szerezni.
A magatartás és érzésbeli beidegződéseken nagyon nehéz változtatni, hosszú évek kitartó és türelmes és szisztematikus munkája kell hozzá, és valaki, aki szakértelmével segít ebben.
Én innen távolról is drukkolok, és azzal köszönök el, hogy a változásokhoz idő kell és elszántság. És jó technika!
Mindenképpen javaslom, hogy - akár a gyermekpszichológuson keresztül - kérj további szakmai segítséget! :)
