Hát, gondok vannak, de remélhetőleg nem megoldhatatlanok.
Most perpillanat úgy áll a helyzet, hogy ha apa akarja ágyba dugni Andrist, az elhúzódik, sírás a vége, és anya menti meg végül a helyzetet.
Ma újra megpróbálkozik apa, harmadszorra is. Első nap majdnem megsértődött, hogy bementem hozzájuk altatás közben, mivel Andris annyira sírt, és csak azt hajtogatta, hogy mami, mami. Mielőtt apa önérzetesen sarkon fordult volna, kértem, hogy ne hagyjon most magamra Andrissal, inkább nézze, hogy én hogyan csinálom.
A férjem azt mondja, hogy persze, hogy utánam sír a gyerek, mert én mindent megengedek neki.
Ez persze nem igaz, csak annyi ,hogy én sosem vagyok mérges rá, mindig keresem az együttműködést, és kedvesen hagyom, hogy ő kitalalja, hogyan tudna legjobban elaludni, es segitek ebben neki.
azaz: ha ki akar maszni a kisagyabol, nem haragszom erte, es nem kezdek kilatastalan kuzdelembe - inkabb engedem, hogy bemasszon a mi nagyagyunkba, lekapcsolom a villanyt, es ha kell, meg maradok mellette es enekelek neki, de nagyon sokszor siman magara hagyhatom ot, lekapcsolom a villanyt, es 5 percen belul alszik. Ott szoktuk hagyni kb. fel orat, hogy tuttira jo melyen aludjon, es akkor utana attelepitjuk a sajat kisagyaba.
Mindig is csodalattal neztem a ferjemre, mert o meg be tudja tenni a gyereket a kisagyaba, es ott magara tudja hagyni es ott elalszik 5 percen belul. Legalabbis ez korabban igy volt.
Most eleg nagy a katyvasz, a ferjem azt mondja, hogy ha en is otthon vagyok, akkor Andris nem fogad szot neki. Ha en Budapesten vagyok, siman le tudja tenni a gyereket.
Tegnap este - az elozo esti nagy siras-rivas es mami-bemutato utan - hallottam kintrol, hogy a ferjem is sokkal kedvesebb volt Andrissal, mint elozo nap. Ki is birtam, es nem is mentem be. Legalabbis egy darabig.
De aztan megint elkezdett nagyon sirni, es hivni engem, mami, mami. Akkor bementem, es mivel már nagyon késő volt, átvettem az iranyitast. Sajnos Andris mar tul volt azon a ponton, amikor konnyen el tudott volna aludni. Szegeny kimerulten zokogott, es harcolt apjaval - aztan velem - mert mar nagyon nagyon faradt volt. Mint ahogy az apja is. Szegeny tenyleg teljesen tanacstalanul es kimerulve varta, most mi fog tortenni...
Hat az tortent, hogy ilyenkor muszaj erosebben kezbe vennem a dolgokat. Andrist beletuszkoltam a kisagyaba (igaz, bennvolt mar, de ki akart maszni), elhuztam a kisagyat a faltol is - mert eleri a villanykapcsolot es szegeny kolyok kinjaban azt akarta kapcsolgatni. Adtam neki vigasztalasul egy rakat cumit a kezebe, es a macijat is. Mellette maradtam, simogattam, es enekeltem neki, lekapcsolva a villanyt teljesen. Nagy nehezen sikerült vízszintes helyzetbe is letennem, és nem kelt föl.
10 percen belul szegeny vegre elaludt.
Apaval abban maradtunk, hogy igazabol nincs semmi baj, csak fejlodik a gyerek, es probalgatja a hatarait...
Es hogy apa ma ujra megprobalja.
Azzal rontotta el a dolgot, hogy megkerdezte Andrist, hogy at akar-e menni "mami agyaba". Na, akkor kezdett sirni, hogy mami, mami.
Ma este ezt apa megprobalja elkerulni...
Kivancsi vagyok, ma hogy sikerul apanak a manover.
