Azért mégis jó volt eszmét cserélni babusgatás ügyben az nlc-n.
Aludtam rá egyet-kettőt, és mára megvilágosodtam! :)
Van, akinek a babusgatás-kényeztetés megy könnyebben, van akinek meg az, hogy nem lóg egyfolytában a gyerekén.
És arra is rájöttem, hogy az ideális az lenne, ha szegény anyuka mindkettőt tudná.
És talán az az oka a nézetek időnkénti összecsapásának, hogy az anyukák áltablán csak az egyikben erősek. Aki nem lóg örökké a gyerekén, és szerinte így lesz normális fejlődésű a gyerek, annak teljesen igaza van, az ő, nem kisbaba korú gyermekei felől nézve a dolgot. Viszont az ilyen anyuka vélhetően nem lógott a gyerekén kisbaba korában sem, és szerény véleményem szerint ezzel súlyos hibát követett el. Legalább annyira súlyosat, mint ha a kényeztető- babusgató szülő nem hagyja abba a babusgatást, amikor a gyermeke már a leválás irányába kacsintgat... élete folyamán majd többször is! Kis, de határozottan felismerhető lépésekben!
A "lóg a gyerekén"-t jó esetben nem kell szó szerint érteni.
Inkább csak arról van szó, hogy a kisbaba áll a figyelem középpontjában, és hogy ő még a személyes szükségletek kielégítésénél is fontosabbá válik egy időre.
De ezt sem szabad persze túlzásba vinni. Általánosan elmondható, hogy a legtöbb, amit egy szülő, egy anya tehet, hogy érzékenyen odafigyel a gyermeke jelzéseire. És nem kicsinyli le azokat. Észreveszi, ha a gyermeke azért sír, mert a közelségére vágyik, és azt is észreveszi, ha kicsit a háttérbe kell húzódnia, megváltozik a kettejük közötti kényelmes távolság.
Én mindig csak akkor veszem föl a kisfiamat, pici kora óta, és csak akkor ölelgetem, puszilgatom, ha kéri, vagy legalábbis látom, hogy jól esne neki. Egyetlen gyereknek sem esik jól szerintem, legyen bár akármilyen csöppnyi kis édi-bédi cukorfalat, ha szükségleteit és érzéseit figyelmen kívül hagyva a szülő a saját túltengő szeretetének céltáblájául használja szegény gyereket. Mert azt sem hiszem, hogy egy gyerek egyfolytában igényelné a szülő odaadó szeretetét.
Inkább azt gondolom, hogy a méhen belül töltött 9 hónap után természetesen sokkal jobban igényli a korábban megszokott, ám hirtelen elveszített testi közelséget, mint majd később. És a szülőnek - elsősorban az anyának - ezt a folyamatot érzékenyen és empatikusan kellene követnie.
A követés nem mindig könnyű.
Az én esetemben, egészen konkrétan: bizony, fáj most, hogy a kisfiam már nem igényli annyira a babusgatást!!!!!! Szinte olyan, mintha most másodszor születne meg! És kerülne még kijjebb a szerető ölemből. Most nem a méhemből, csak a karjaimból. Mintha most még egy köldökzsinór elvágódna... Nagyon érdekes érzés... Fájdalmas is és ugyanakkor katartikus... Mert hogy is ne örülnék ugyanakkor, hogy miylen fantasztikus tempóban fejlődik!
Ma pl. múanyag kis késekkel vagdosta önállóan a körtedarabkákat, amiket a kis tányérjára raktam. Maholnap késsel-villával eszik!!!
Minden jel arra utal, hogy egy korszak lezárulóban van, akármilyen hihetetlen is.
És bármily fájdalmas is megérteni, de úgy van, hogy vége a tündi-bündi-cukorfalat korszaknak, és kezdődik a kis csibész korszak!!!! :)
A kisfiam bizony már nem kisbaba, hanem rohamtempóban önállósodó büdös kis kölök, aki ugyan persze továbbra is igényli a szeretetet, mint minden emberi lény, de bizony már nem az örökké ölemben hordozás formájában. (kivéve, amikor mégis:) De tény, hogy most már sokkal erőteljesebben jelzi, hogy mikor kéri a szeretgetést, és mikor nem. Bizony, igen rossz néven veszi, ha akkor is csókjaimmal halmoznám el, amikor ő inkább labádzna. Ha keservesen sírva fakad, mert mondjuk megütötte magát, vagy engem hív, és türelmetlenül várja, hogy jöjjek már, és ezért kapcsol sírási fokozatba, akkor továbbra is elfogadja, és elcsendesedik tőle, ha ölbekapom. De jaj nekem, ha ennél még egy lépéssel továbbmegyek!!! A csókjaim elől már elhajol!! - szív, ne szakadj meg!! :):)
Hát akkor hogyan szeretgessem őt már ezután? Mivel okozzak neki örömet, mivel csaljak mosolyt a kis arcocskájára?
Hát mivel, mivel - azzal, ami legjobban érdekli mostanában!
Mondókákkal, énekekkel, játékokkal!!
A térdemre ültetem, (ügyelek rá, hogy nehogy megpusziljam a kobakját, hiszen ő már egy nagyfiú!!!), és ahogy egy nagyfiúval bánni szokás, - belekezdek a mondókákba... Egy-két baki után harmadjára-negyedjére lassan eszembe jutnak a szavak, amikre most megint óriási fülekkel és szemekkel figyel, mint örökmozgós korszaka előtt...
a kedvenceink:
(lovagoltatós) - hőc, hőc, katona, ketten ülünk egy lóra, hárman meg a csikóra, úgy megyünk fel Budára, a budai vásárra!
(testen ujjaimmal sétálós) lassan jár a csiga-biga, táskájában eleség, várja otthon fia, lánya, csiga-biga feleség! gyorsan jár a csiga-biga, táskájában eleség, várja otthon fia, lánya, csiga-biga feleség!
(Na, ezen aztán gurul a rötyögéstől, és mikor hatásszünetet tartok a lassú meg a gyors rész között, hát a szeme vadul csillog a várakozástól. A gyors részen meg egyszerűen csak kacag, kacag, kacag! Régebben, amikor kicsi volt, a karjaimban fogtam és úgy sétáltam vele a mondóka ütemére - lassan, aztán meg gyorsabban - most az ujjaimmal sétálok a lábán, a karján, a vállán - nagyon élvezi!)
lovagoltatós: Országúton baktat a csacsi, / senki sem tudja, mit visz a kocsi. / Kérdi az árok az útszélen: / Mit viszel kis csacsi, mondd nékem? / Répát, rezedát, salátát? / Gyolcsot, köcsögöt, salátát? / Országúton baktat a csacsi, / nem mondja meg, mit visz a kocsi.
fürdetős: Megy a hajó a Dunán, lemaradt a kapitány / Kiabál, ordibál, de a hajó meg nem áll, lics, pocs, lics, pocs. (ezt elsősorban a kádban, a kishajóval hajókázás közben)
Ujjal mutogatós:
Kerekecske-gombocska, / itt szalad a nyulacska!/ Erre megyen, itt megáll / itt egy körutat csinál (a nyaka körül), ide szalad ide le, kicsi Andris keblibe!
Az arcán mutogatva:
ez itten a pislogója, ez itten a szuszogója, ez meg itt a hallgatója, ez pedig a tátogója! kvik, kvik, kvik!
Most újra gyarkabban énekelek is neki. Leginkább népdalokat, de persze gyerekdalokat is.
Jó érzés, hogy most megint van erre idő, nem süvít el mellettem, mint egy örökmozgó szélvész!!!!!! :
találtam aranyos blogokat és oldalakat is, ahol jó mondókák vannak!
http://www.bendeguzia.hu/mondokaim.htm
http://www.ringato.hu/index.php?mondokak
nem vagyok egy blog-zseni, majd kitanulom, hogy hova kell ezeket a linkeket illesztenem...
