Tulajdonképpen simán ment! :)
Igaz, hogy nélkülöznie kellett saját rácsos kiságyát, de a paplanját és a kispárnáját azért vittük. Meg sok sok cumit, mert nálunk az vált be az elalváskor.
Apjával a legnagyobb egyetértésben hagytuk kismanót fennlenni, amíg csak láthatóan és kezelhetően :) el nem fáradt. Nem kezdtünk olyan harcba, amit amúgy is lehetetlen lett volna megnyerni. (megpróbálni őt lekötözni a földre tett matracon, "időben"? amikor a nappaliban csupa izgalmas dolog történik? és amúgy is jönnek a nagy hátsó őrlő fogai, hogy egész ki van csípve a kis popsija?)
Szóval, mi nem erősködtünk nagyon, csak szeretgettük ezt a kis-nagy fiunkat, aki már mondja, hogy autó!, autó!, és cserélgettük sűrűn a pelenkát, amit buzgón telerakott a kis drága, tekintettel, hogy a fogzás miatt erősen folyt a nyála és hasmenése is volt.
Kaptunk is kritikát, hogy micsoda szülők vagyunk, nem tanítjuk meg a gyereket a rendre!
Mert ha a gyerek msot nem tanulja meg, hogy este 8kor ágyban a helye, akkor jaj, mi lesz holnap!
És hogy mi lett? a nyaralásból hazaérve?
Majdnem minden visszatért a normális kerékvágásba.
Mivel a vendégek még nem utaztak el, és este hangoskodtak a nappaliban, kicsit sírdogált, amikor bedugtam a rácsos kiságyába (persze, még mindig egy kicsit késésben vagyunk a normál napirendhez képest, de most annyi előnyöm van, hogy hálózsákba dugom őkelmét, és így nem tudja már elhagyni a kijelölt alvóhelyét!).
A sírás-rívást meg könnyű szerrel lecsendesítettem néhány kis játékkal... És amikor már láttam, hogy megbékélt a heryzetével, szokásunkhoz híven, magára is hagytam a szobában, hadd aludjon el.
Pár perc múlva hallottam ugyan néhány bátortalan mama, mama felszólítást, de mivel nem hangzott túl meggyőzően, nem is reagáltam rá. El is aludt nagyon hamar.
