Reggeli rutinunk a következő:
Andris megnyekken a kiságyában, akkor mi is kinyitjuk a szemünket. Van úgy, hogy fordítva van a sorrend, de hálistennek kb. egyidőben ébredünk.
Apja akkor megmelegíti a tejet, és kiveszi Andrist a kiságyából. Huncutbogár szaladva közelít a hálószobánkhoz, majd befészkeli magát a nagyágyban apa és anya közé, apa balról, anya jobbról puszilgatja, ő gurgulázva nevet, és issza a kis tejecskéjét.
Aztán még egy kicsit élvezzük egymás szuszogását és huncutbogár szeme csillogását, majd elkezdjük a napot...
Apa felöltözteti Andrist, én meg előkészítem a reggelit.
Nagyon jó érzés közösen reggelizni - másképp indul a napunk. Ilyenkor még huncutbogár is falatozik egy kicsit velünk - azt hiszem, ez az a momentum, ami súlyosan latba esik apánál, hogy kicsit ráérősebben reggelizzünk. Huncutbogár rendre apja ölében ül és onnan élvezi a finom falatokat.
Én ugyan nem értek egyet ezzel, jobban szeretem, ha a saját székén ülve falatozna, de hát meghajlok apa akarata előtt - és különben is, jól esik látnom ezt a tökéletes harmóniát apja és fia között, és szívesen gyönyörködöm bennük így reggelente.
