Úgy veszem észre, most jött el az az időszak, amikor már jobban megérti, mit is jelent a "nem szabad", és arra is hajlandó, hogy szót fogadjon.
Nem mondom ezt a "Nem szabad"-ot sem különösebben fenyegetően, sem hangosan, sem dühösen, igazából nem mondom különösebben heves adrenalinszinttel töltve tehát, viszont annál határozottabban. Tk. azt is mondhatnám, hogy a kis kialakuló Felnőttjének címezem. És megérti. Döbbenetes. És talán már azt a szót is megérti, hogy "veszélyes", mert ezt is hozzá szoktam tenni. Néha meg is mutatom neki kicsiben, hogy amit akar, az akár fájdalmas is lehetne...
Nagyon édes. Ha mondom, hogy "nem szabad", akkor elkezd nyafogni. De úgy látom, tényleg nagyon fontos neki a szeretetem, és az, hogy ne éljen át negatív érzéseket, és talán ezért, szót fogad.
Ma egy jót olvastam egy könyvben. Azt ti., hogy a szülői korlátozások hathatósabbak, ha sok szeretet és törődés van a szülő-gyermek kapcsolatban. Nem egészen így írta a szerző, de tk. ezzel egyenértékű volt a gondolata.
Milyen pofon egyszerűen hangzik. És milyen logikusan.
Tk. én is így csinálom. És szerintem ezért is megy egészen jól a dolog.
Mert sokat játszunk együtt, és mert nem hagyok kétséget afelől, hogy tényleg nem szabad. És inkább felkapom kismanót, és egy érdekesebb helyszínre viszem, vagy valami mással elfoglalom.
Ha nincs semmi a "Nem szabad" helyett, nehezen fog működni! egy felfedezésre éhes kisgyereknek nem lehet örökösen azt mondani, hogy "Nem szabad"! Kellenek dolgok, amik igenis szabadak! Különben mihez kezdjen szegény a töméntelen sok kíváncsiságával és energiájával?
Szerencsére a háztartási munkában mindig adódnak felfedezni vágyott, és felfedezhető dolgok, eszközök, amik nem veszélyesek.
Én pl. mostanában a műanyag muffinsütőformát adom neki oda, és belepakolhatja a kis bébiétel tetőket. Igen hosszan el tud foglalatoskodni ezzel :)
