Úgy érzem, mindketten - kisfiam és én - kitapasztaltuk most egy időre egymást és egymás határait.
Persze, ez majd még változhat a jövőben, de most már "merek" neki nemet mondani - és ő sem esik már kétségbe attól, hogy nem mindent szabad, és nem ő az egész világ közepe! :)
Már nem emlékszem, melyik pszicho könyvben olvastam, hogy a nárcizmusból való kilábalás nagyon fájdalmas - hiszen annyi mindenről le kell molndani - de cserébe ott van a valóság!
Mint minden illúziótól való megszabadulás, a "mindenhatóság" illúziójának feladása is rendkívül fájdalmas - sajnos, anya nem mindig ugrik, sőt apa sem, és a gyerek lassan ráébred, hogy képességei még igen korlátozottak, nem tudja madzagon rángatni mégsem az egész világot... De a Valóság sem olyan rémes, ha közelebbről megvizsgálja... Kiderül, hogy anya és apa nagyon, de nagyon szeretik őt, és igyekeznek minél kevesebb fájdalmat okozni neki ebben a felnövekedési folyamatban, és hát igen, mégis, és máris, létezik egy csomó dolog, amit ő igenis, már tud! és apa és anya is megengedi!
Úgy gondolom, valami ilyesmi mehet végbe a kisfiam fejében, lelkében.
Döbbenetes élményem volt egyébként két napja a játszótéren.
Átéltem a síró (sebesült, ellökött, eltévedt, elveszett, játékától ideiglenesen megváló) - stb. gyerekek fájdalmát, kétségbeesését. Olyan mélységesen megható volt nézni, ahogy a szüleik babusgatták őket (igen, itt Olsoban kimondottan ez a divat. Mindig megvigasztalják a gyerekeket, és mindig támaszt nyújtanak nekik. Egészen addig, amíg kérik, és szükségük van rá. Így épül fel bizony az önbizalmuk! )
Visszatérve tehát a kisfiamra, és talán a tegnapi olvasmányomra is - úgy veszem észre, hogy az a valóság, amit cserébe kap "Mindenhatóságáról való lemondásért cserébe" - egészen jól kárpótolja. Kezdi magának felfedezni a "szabad" világát - és élvezni is. Hiszen valóban jó mókák vannak ott is! És már nem mindig érdekesebb az, amit "nem szabad!"
Persze, még csak a kezdeti lépéseinket tettük meg a valóság felfedezése felé, és azért még mindig nagoyn csábító minden lehetőség, amit talán meg lehet lovagolni, de azért hisztizésnek most már nyoma sincs.
Nagoyn boldog vagyok.
Hagyom őt kanállal enni, akkor is, ha a tejbepapi egy része a hajában, egy másik része a ruházatán és a földön landol. A fennmaradó részt igenis nagyon önállóan és ügyesen lapátolja be a saját kis szájába.
és ma azt is sikerült megörökítenem videon, ahogy nekem is kedveskedik egy-egy falattal.
Nagyon vicces az is, ahogy ma kétszer-háromszor is rajtakaptam, ahogy "ügyeskedik".
Meg kell zabálni!!! Már tiszteletben tartja a kérésemet - és nyíltan nem szegül szembe. De ha magára marad, akkor megpróbálkozik kijátszani anyai figyelmemet! :)
Ma például felállítottam a videot lábakra a szobájában, hogy lefilmezhessem néhány mókás percünket. Megnéztük együtt, és megmondtam neki nagoyn világosan azt is, hogy nem szabad hozzányúlni. Aztán kimentem a konyhába mosogatni. Hallottam, hogy nagoyn csönd van a szobájában. Bekukkantottam, - a kis huncutbogár éppen szépen lassan sétafikált át a saját szobájából a mi hálószobánkba, mint aki hozzá sem nyúlt a videohoz... :)
Aztán ma lefekvésnél egy darabig úgy tűnt, hogy taln elalszik, de aztán felállva követelte, hogy vegyem ki az ágyból. Természetesen azonnal ki is vettem, és ő a vállamra is hajtotta a fejecskéjét, ahogy szokta. legtöbbször ha ilyenkor pár meghitt együtt töltött perc után beteszem a kiságyába, azonnal elalszik - hacsak enm a vállamon.
Ma azonban amikor be akartam tenni a kiságyába, éktelen tiltakozásba fogott. kiderült, csak színlelte az álmosságot, azért a pár percért, amit a kiságyából kinn tölthetett.
Annyira édesek ezek a próbálkozásai! Teljesen el vagyok tőlük érzékenyedve!
Egyébként minden nap előáll mostanában valami nagyon édes dologgal!
Ma például a tejesüvegére ő tette rá először a kis fogantyúját, és aztán a cumis részt együtt csavaroztuk rá. De ő már tudja, hogy melyik jön előbb! Sőt, már azt is tudja, sőt, le is kopizta, és meg is csinálta egyedül, hogy elállt a szavam a meglepetéstől, hogy én ilyenkor még egy utolsó ellenőrzés céljából befogom a cumin a nyílást, és fejreállítom az üveget, hogy lássam, jól van-e rögzítve rajta a cumi. Leesett az állam, mikor láttam, hogy ezt a bonyolult mozdulatot a kisfiam tökéletesen képes megismételni önállóan! :)
