Mi az, ami igazán fontos a gyermek számára? Mitől lesz egészséges, sikeres, boldog felnőtt?
Nagyon röviden és velősen szólva:
Szerintem a legfontosabb, hogy sohase hagyjuk sírni. Akármiért sír, azonnal forduljunk felé, és próbáljuk megérteni, miért sír? A legtöbb esetben sikerül kitalálni. És akkor a szülő és a gyerek is boldog.
Persze nagyon nehéz körülírni ezt a "sohase"-t ,mert azért mégsem szó szerint kell érteni, kivéve talán az első három hónapot, amikor még a kisbaba teljesen kiszolgáltatott, semmit sem tud önmaga megtenni amit szeretne.
Úgy kell talán elképzelni, mint egy felnőttet, akinek keze lába gúzsba van kötve, és segítség nélkül képtelen bármire is.
A sírásra való azonnali reagálással megalapoztunk egy hatalmas bizalmat a gyeremekünkben magunk iránt.
Most már 9 hónapos, és nem mindig rohanok azonnal a segítségére, amikor nyekereg.
Ilyenkor van az, hogy "hadd sírjon, majd abbahagyja", és tényleg, valóban, néha abbahagyja.
Mondjuk az én tűrőképességem sírás ügyben nagyon alacsony, és elég érzékenyen válogatok a sírás fajtái között is, hogy mikor kell azonnal, és mikor elég kicsit késleltetve megjelennem.
Miért ne hagyjuk sírni?
Elsősorban azért, mert az érzelmek szokások, és ha a gyerek azt szokja meg, hogy sír, és szomorú - felnőttkorában hajlani fog a depresszióra.
Ha sír, és azt szokja meg, hogy nem kap segítséget, szinte biztosra vehető, hogy felnőtt korában, amikor szüksége lenne segítségre, nem fog merni segítséget kérni. És mivel ahhoz van szokva mondjuk, ohgy csendben szenvedjen, felnőttként is ezt fogja tenni.
Ugye, egyikünk sem szeretne a gyerekéből ilyen tökéletes "áldozatot" nevelni?
És ha ez mind nem volt elég, tessék, még egy érv, miért ne hagyjuk sírni.
A sírás baromi fárasztó dolog tud lenni, és sok időt igénybe vesz.
Ha sokat sír egy gyerek, nem lesz ereje és ideje más, élvezetes és hasznos dolgokat kipróbálni. Amíg ő sír, addig egy másik gyerek játszik, felfedezi a testét, csiszolja az ügyességét, a mozgását, a látását, a beszélőkéjét.
Az én kisfiam rengeteget kúszik mászik a lakásban, érdeklődik minden iránt, ami körülveszi, és nagoyn sokat és viccesen gagyog. Szinte minden nap bemutat valami új dolgot, ami nekünk, szülőknek, rendkívüli boldogságot szerez.
Ha boldog a gyermek, boldog a szülő is.
Sajnálom azokat a gyermekeket és szülőket ,akik nem tudják, milyen könnyű és egyre több boldogságot termő út ez.
Sajnálom azokat a szülőket, akik nem tudják, hogy egy gyermek hogyan tud hangosan kacagni, és milyen édes, amikor beléjük csimpaszodva mosolyog.
