Előfordul. Mérges rám, hogy nem engedek valamit.
Sosem csinálok nagy ügyet belőle. Megpróbálom elviccelni a dolgot. Ha az arcomat vette tűz alá, elhajolok és mosolyogva mondom neki: ajajjajjj, de mérges valaki. De kérlek, ne üsd meg anyát, mert azt nem szereti!
és gyorsan adok a kezébe valamit, hogy elfoglaljam.
Előfordul, hogy a lábamat üti, vagy máshol, ahol elér. Nem csinálok belőle nevelési feladatot. Most még kicsi, nem tud beszélni, és nem tudja megmondani, hogy mérges rám.
Azt tanultam pszichóból, hogy nem szabad elfojtani a gyermek érzéseit. Lehetőleg meg kell engedni minden érzést, mert különben az elfojtott düh, vagy más negativ érzelem galibákat - felnőttkorban netán pszichoszomatikus betegségeket - okozhat.
Azt veszme észre egyébként, hogy kezd kimondottan szófogadó lenni. Persze, elmegy a lehetséges végső határig, de elfogadja, ha nem engedek neki valamit, és helyette valami mást ajánlok fel. Túl tudja tenni magát azon, amit éppen nem szabad, és nem is túl nehezen.
