Éjjel nem veszem már ki a kiságyából, ha felébred és ott ádigál.
Sőt, már nem is kelek fel, hogy úgy itassam meg. A kezem ügyébe helyeztem a vizesüveget, és fekve odanyújtom neki, ő meg állva iszik belőle.
Azért csak nem úsztam meg ennyivel - végül csak ki kellett kászálódnom az ágyamból, kétszer is, mert a cumiját sajnos kidobálja az ágyából - vagy kiejti - és akkor aztán vége a békességnek.
Tegnapelőtt egy nagoyn édes dolog történt - és ez mintha látványosan igazolná az elméletemet, hogy mi taníthatjuk csak meg a kismanónak, hogy lehet elaludni... - felhúzta magának a zenélős macit, többször is!!! Én szoktam neki felhúzogatni, oda van kötve az ágya szélére, könnyen elérem, és ezzel jelzem neki, hogy most alvás van, meg hát egy ilyen kis dallam segít is az elszenderedésben...
Ő is így gondolhatta, mert a végén el is szenderült.
Nagyon örülök, ohgy már többször is előfordult, hogy úgy, mint már korábban, egészen pici korában is, magára lehet hagyni, és lefekszik - igaz, néha nagyon nagoyn furcsa pózban!! ülve előredől!! - és elalszik.
Néha hagyja magát "kiegyenesíteni" is, de a hátán nem szívesen fekszik mostanában.
